KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Grand Canyon

Hegyi Gyula

Az amerikai filmek többsége újabban nemcsak Los Angelesben készül, hanem sok közülük Los Angelesben is játszódik. L. A., a nyugati metropolisz véres és érzelmes történeteivel, cinizmusával és szentimentalizmusával, környezetszennyezésével és örökös csúcsforgalmával egyike a hollywoodi film legdivatosabb témáinak. A filmesek számára otthonos helyszín arra is lehetőséget ad, hogy maga Hollywood is szerepet kapjon a történetekben – ami újabb jele annak, hogy az amerikai film egyre komolyabban veszi magát. „Alkotói válságról”, „művészsorsról” beszél, vagy csak egyszerűen elámul azon a nagyszerű tényen, hogy Los Angeles imádott-gyűlölt városában Híres Filmesek is élnek.

A Grand Canyon ügyeletes filmesét Steve Martin alakítja, aki saját filmjében (L. A. Story) nemrég szellemesen és rokonszenves érzelmességgel szólt az „őrült város” mindennapjairól, és egy nem mindennapi szerelemről. Most viszont véres és hatásvadász akciófilmek létrehozóját alakítja, akit egy fegyveres rablótámadás is csak rövid időre ingat meg az erőszak feltétlen kultuszában. A film többi szereplője „hétköznapi ember”, már amúgy hollywoodi módra. Igen hosszadalmasan előadott történeteikbe Lawrence Kasdan mindent belezsúfol, amit a hétköznapiságról gondol. Erőszak, talált gyerek, a középkorú pár házasságának válsága, szülők és kamaszgyerekek változó viszonya, faji konfliktusok és a munkanélküli fekete ifjúság sorsának kilátástalansága – és folytathatnám a katalógust. De nem érdemes, mert mindent elönt a hollywoodi egyenmáz. A film olyan görcsösen akar „hétköznapinak” látszani, és olyan kevéssé az, hogy hozzá képest a legmesterkéltebb show-műsort is igaznak érezzük. Az érzelgős és unalmas epizódok azt az öntelt hitet tükrözik, hogy nagy pénzből és a jól bevált díszletek között minden közhely eladható „művészetként” is. A berlini fesztivál Arany Medvéje kesernyés csattanója a Grand Canyon-sztorinak: a film világában (a néző saját ítéletén kívül) immár valóban minden mérce kútba esett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=497