KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindörökké

Tamás Amaryllis

 

Az ősi tohuvabohu technikai-tudományos arculatú visszatérése – a kényelmes, ám rideg gazdasági-szociális szervezettség, a tehetség hajcsár kihasználása pusztán a fizikai szükségletek kielégítésére – nemcsak lelkes egyetértést szül, teljes visszautasítást is kivált. Olyat, amelyhez az összpontosítás, a gondolkodás és az észlelés aszkézisé-re van szükség. A gondolkodástörténet mindenkori vándor tudósainak, a szerzeteseknek visszatérése a meditációhoz, a gyermeki zsenialitás (együgyűség) tudatos megőrzése valódi belső szabadságot és elmélyült elhatározást feltételez. A szellem kíváncsiságát megőrző vándor-szerzetes, a kutató ember, amint az ész hamis optikáit mellőzve a lét és nemlét kérdéseit vizsgálja – az Ember, akinek lennie kellene. Aki együttélve, ugyanakkor elszigetelődve a kontár ember-istenek világától, élethosszig naponta kezdi újra az elmélkedést a kozmosz és az emberiség teremtésének titkairól.

Comenius, Cervantes, Voltaire, Goethe, Lamartine emberiség-költeményei és regényei ugyanazt a kérdést teszik föl, amit ez a szerzetesvallomásokra épülő dokumentumfilm is (honnan jöttünk? hol tartunk? hová megyünk?); – a lekiismerettől vezérelt ember viszontagságos útját követik a hit megtalálásáig.

A krisztusi életeszményt radikális formában megélő szerzetesek, apácák kontraszt-társadalma mindig is sajátos kihívás volt. Ma is az, hiszen Tölgyesi Ágnes filmjében nemcsak a negyven évvel ezelőtt betiltott szerzetesrendek még megszólaltatható bencés, piarista, ferences páterei képviselik a „lehet nem együtt úszni az árral...” ideáját, hanem mai fiatalok, akik a szerzetesi hivatást választották. Hogy a csorbítatlan isteni szabadságon meditáljanak, állhatatos egyszerűséggel és szerénységgel: „...arra gondoltam, mennyivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy nemcsak az van, amit látok, és kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami jelet a világban.” (Pascal, 693. töredék.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4145