KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Farkasokkal táncoló

Zsenits Györgyi

 

Kevin Costner, a szelíd skalpvadász hét trófeával tért meg az Oscar-vadászatból. A rendezővé előlépett filmsztárnak alighanem élete legnagyobb ábrándja teljesült, amikor leforgatta műfajilag nehezen meghatározható háromórás filmtablóját, a Farkasokkal táncolót. Az európai néző azonban nemigen tud mit kezdeni ezzel a „posztsziú” alkotással. Még akkor sem, ha a gyermeteg tanmese rokonszenves indián hőseit megszánja.

Egy indiánlelkű rendező (Kevin Costner) egy makulátlan jellemű, ábrándos szemű főszereplő (Kevin Costner) és egy „vadregényre” hajlamos, velejéig humanista filmíró (Kevin Costner) „csapatmunkája” végül is az előre látható eredménnyel zárult: a vásznon megadatott számára az a tágas térség, amelyen éppúgy száguldozhat, mint kedvenc bölénycsordája; s háborítatlanul ki is éli magát. Minden túlméretezett ebben a filmben, az indián egzotikum az egyetlen, amely valamelyest elviselhetővé teszi az elnyújtott, érzelgős, humortalan jelenetek hosszú sorát. A sziú indiánok kultúrájának erőszakos elpusztítása, életterük gálád elrablása persze akár ma is lehetne egy kissé érzelmes, kalandos film témája; a tízen aluliak „nagy indiánfilmje”. S talán a Farkasokkal táncoló ilyen lehetett volna, ha a rendező kissé szigorúbban bánik az ollóval. Bár meglehet, akkor a nyolcadik Oscar a vágónak ítéltetett volna...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4143


előző 1 következőúj komment

Menrot#2 dátum: 2007-11-22 19:31Válasz
Élveztem ezt a a filmet, szerintem jó.
A kisnagy embert persze jobban, mert az jobb is.

Hofi#1 dátum: 2007-03-04 17:19Válasz
"a tízen aluliak nagy indiánfilmje" Ez felettébb érdekes. Akkor vajon miért kapott 7 Oscar díjat??? Igaz nem mindenki értheti a mondanivalóját. De úgylátszik az Oscar zsűri értette.
Szerintem meg nagyszerű a történet. Zseniális tájképek és indiánok.
Igaz mindenki a saját szubjektív véleményét írja le, ami itt tökéletesen látszik is.