KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence


Ronald Reagan hosszú árnyéka

 

A sötét lovag visszatér megjelenésével újabb tételt pipálhatunk ki a magyar fordításra váró képregényklasszikusok listáján. Ráadásul egyből két változatban, füzetes, illetve keménytáblás kiadásban is elérhetővé vált Frank Miller 1986-os műve, jóllehet különböző kiadók jóvoltából, eltérő fordításban. A Batman-képregény nemcsak a szuperhősműfaj történetében számít megkerülhetetlennek, hanem általában véve a médium és a közönség viszonyát is jelentősen formálta.

A műfaji és a formai újítás természetesen összekapcsolódik. Miller munkája azt a hetvenes években induló tendenciát tetőzi be, amelynek során a szuperhősmítoszokat a valós társadalmi kontextus hangsúlyozásával vették revízió alá az alkotók. A közéleti, közérzeti utalások egyfajta ellenpróbaként működtek: hogyan áll helyt az „abszolút jó” nevében cselekvő, kivételes képességű egyén abban a világban, amely sem individuális, sem intézményes szinten nem hisz már ebben az eszményben? Mihez kezdenek egy cinikus kor gyermekei azokkal a figurákkal, amelyek a puszta létükkel tagadják a cinizmust, miközben – ellentmondásos módon – az új társadalmat is képviselni próbálják? A dilemma szinte minden szuperhős kalandjaiban megjelent a hetvenes-nyolcvanas években, ám a szerzők többnyire megnyugtató, bár kétségtelenül ideiglenes megoldásokkal zárták le a történeteket. Zöld Lámpás és Zöld Íjász közös sorozata után a Frank Miller által jegyzett Daredevil feszegette igazán a határokat, ám nyilvánvalóan nagyobb jelentősége volt annak, amikor a három legnépszerűbb szuperhős egyikét, Batmant érte el a „reformhullám”.

Éppen ezért nem is a szuperhős fő sorozatában, hanem különálló szériaként jelent meg A sötét lovag visszatér. Olyan formátumban, amelyet aztán könnyebb volt összegyűjtve eljuttatni a könyvesboltokba is – ez magyarázza a Miller-mű kapcsolódását a graphic novelhez mint képregényes formához. Miller Batman-variációját felütve a közeljövő Gotham Cityjében találjuk magunkat, ahol utcai bandák vették át a hatalmat, akik a korrupt és tehetetlen hatóságoktól alig zavartatva terrorizálják a város békés(ebb) polgárait. Szuperhősöket sem találni – Superman még itt repked valahol, de Bruce Wayne már rég visszavonult. Végül Harvey Dent, vagyis Kétarc ki-, majd elszabadulása után dönt úgy, hogy visszatér: még egyszer, utoljára meg akarja menteni Gothamet.

Miller munkája összekapcsolható az ugyanekkor megjelenő V mint vérbosszúval sötét világképe szempontjából. Alan Moore-hoz hasonlóan fertőként ábrázolja a hős társadalmi környezetét, amely csak a tisztítótűzben érdemelhet új esélyt a túlélésre. Miller látszólag reakciós hévvel áll ki a rendpárti intézkedések szükségessége mellett, valójában azonban a politikai hatalom képviselőit egyként gyengének és kártékonynak minősíti. A sötét lovag visszatér helyenként – kivált Joker felbukkanásánál – zavarbaejtő pusztításvízió, de médiakritikaként is pengeéles. Nem könnyű olvasmány, mert Miller szikár, fakó képpanel-dzsungelbe zárja hőseit, csak a szuperhősök erejét demonstráló rajzai levegősek. A lezárás pedig kétértelmű: Batman túlél, de végképp a föld alá szorul. Az igazi szuperhős már nem tartozhat a mainstreamhez, csak az ellenkultúrához.

A sötét lovag visszatérben tökkelütöttként ábrázolt amerikai elnök feltűnően hasonlít Ronald Reaganre, és az ellentmondásos megítélésű politikus foglalkoztatja az Orgyilkos osztály főhősét is. Konkrétan végezni akar vele, mert az elnök egyik intézkedése vezethetett a balesetig, amelyben elveszítette a szüleit. 1987-et írunk, ekkor játszódik Rick Remender és Wes Craig 2014-ben indult, idén pedig tévésorozatként is feldolgozott szériájának első kötete. A képregény egyszerre gengsztertörténet és a Ha/Verre hasonlító szatíra, ám hatásai, műfaji megközelítései az első történetben jobbára kioltják egymást. Lankadó lelkesedéssel követtem az ellenszenves és erőszakos főhős, valamint nála is kegyetlenebb kis barátai kalandjait, Remender ugyanakkor nem távolít el tőlük olyan mértékben, hogy teljes egészében kívülről, afféle látleletként szemléljük dicstelen ténykedésüket. Így az Orgyilkos osztály társadalomkritikus éle is csorbul.

 

Frank Miller: A sötét lovag visszatér 1–2. Színes, puhafedeles, 2x100 oldal. Kiadó: Kingpin.

Rick Remender Wes Craig: Orgyilkos osztály 1 – Reagan-nemzedék. Színes, keményfedeles, 168 oldal. Kiadó: Fumax.

 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14220