KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kettős életek

Kovács Kata

Doubles vies – francia, 2018. Rendezte és írta: Olivier Assayas. Kép: Yorick Le Saux. Szereplők: Guillaume Canet (Alain), Juliette Binoche (Selena), Vincent Macaigne (Léonard), Christa Théret (Laure), Nora Hamzawi (Valerie). Gyártó: CG Cinema. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 108 perc.

 

Olivier Assayas bő három évtizedes életműve tematikai, stilisztikai és műfaji szempontból egyaránt sokszínű, Báron György a Filmvilág hasábjain Szabó Istvánéhoz hasonlította: pályájuk indulásakor mindketten nemzedéki filmesek, a nouvelle vague hatása alatt állnak, valamint töltőtoll kamerával dolgoznak. Ezen párhuzamot követve, a 64 éves Assayas valahol ott tart a Kettős életekkel, ahol Szabó a Rokonokkal: egyikük sem ekkor készíti el fő műveit, jócskán eltávolodtak korai témáiktól és egyre fontosabb számukra a műfaji meghatározottság és a társadalmi reflexió.

A Kettős életek hőseinek identitásválságát Assayas kedélyesen, lezser iróniával tárja elénk, olyan franciás érzékenységgel követve azt, hogy már-már úgy tűnik, gúnyolódni akar a közönséggel. A párizsi szerelmi történet alappillérei az intellektuális témákról folyó beszélgetések, az irodalom, az internet, a filmgyártás, a politika, valamint a szex. Alain, a főhős egy nagy múltú kiadó feje, akit leginkább a nyomtatott irodalom és a digitális kultúra tusája foglalkoztat, míg felesége, a színésznő Selena épp a képernyőről vágyik vissza a színházba. Természetesen megcsalják egymást, Alain egy ifjú kolléganőjével lép félre, a nő pedig férje egyik szerzőjével, a nős Léonarddal folytat viszonyt, aki autofikcióban utazik. A rendezői oeuvre szép összefoglalásaképpen mindannyian egymás tükröződései, képmásai, ám motivációik és egymáshoz fűződő viszonyuk meglehetősen ködös, ahogyan az is, hogy a film egész pontosan mikor játszódik: hőseink egyformán friss élményként hivatkoznak az Úrvacsorára, A fehér szalagra, a Facebook és az e-könyvek hatalomátvételére. Mivel a bonyolult érzelmi kapcsolatokról viszonylag keveset tudunk meg, az elidegenítő témákról folyó értekezések pedig sokszor igen felületesek, a film tulajdonképpen nem túl mélyenszántó esszenciája annak, amit a francia művészfilmtől várunk: nagypolgári lakásokban és elegáns vidéki nyaralókban elhelyezett, szép és gazdag értelmiségiek hol borospohárral a kezükben mélyenszántóan vitáznak, hol fehér ágyneműk között heverészve nyomkodják okostelefonjaikat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14184