KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó pogány király

Kovács Patrik

Redbad – holland, 2018. Rendezte: Roel Reiné. Írta: Alex van Galen. Kép: Roel Reiné. Zene: Trevor Morris. Szereplők: Gijs Naber (Redbad), Loes Haverkort (Frea), Jonathan Banks (Kis Pipin), Tibo Vandenborre (Martell Károly), Jack Wouterse (Willibrord). Gyártó: Farmhouse Film and TV / Bulletproof Cupid / Rebel Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 160 perc.

 

A holland Roel Reiné számára felcsillant a remény, hogy – ha a tengerentúlon nem is – legalább hazájában elsőrangú blockbuster-rendezővé váljék. Az elmúlt években Hollywoodban taposta a szamárlétra fokait: mialatt szakmányban gyártotta a legkülönfélébb B-szériás akciómozikat, lassan elsajátította a mesterség fortélyait. Friss munkája, Az utolsó pogány király azonban már Hollandiában forgott, és a közegváltás nemcsak jelentősebb alkotói függetlenséget, de nagyobb léptékű koncepciót hozott. Grandiózus történelmi dráma pereg ugyanis a szemünk előtt: Kr. u. 700 körül Redbad, a fríz trón várományosa száműzetik otthonából és Dániában lel menedékre, ám aggodalma hazaszólítja, amikor a Frank Birodalom rabigába dönti szeretett népét, majd hozzákezd a térség erőszakos katolizálásához.

Nem nehéz észrevenni, hogy Az utolsó pogány király mennyire hasonló dilemmákat vet fel, mint a jelenlegi európai menekültválság: a vén kontinens a középkor hajnalán is civilizációk ütközőzónája volt, akárcsak napjainkban, és a máig aktuális sorskérdések (békés egymás mellett élés vagy kultúrharc, integráció vagy függetlenség) vájtak belé törésvonalakat. Reiné filmjének talán legizgalmasabb aspektusa, hogy a barbár frízeket erkölcsileg magasabb rendűként tételezi, mint a becsvágyó frankokat és az agresszív keresztény hittérítőket, akik kardként forgatják a Bibliát. A film meggyőzően érvel ama triviális történelmi tapasztalat mellett, miszerint a vallási fanatizmus mindig önös egyéni- és csoportérdekeket, pusztító hatalmi ambíciókat szolgál, de népmesei egyszerűségű története nem telítődik mélységgel, inkább csupán Ridley Scott Gladiátorának cselekménymozzanatait reciklálja. Ugyanakkor a csatajelenetek, relatíve kis statisztériájuk ellenére, perfektül megkoreografáltak és kellően kompromisszummentesek. Az utolsó pogány király mégis csúfos pénzügyi bukásnak bizonyult Hollandiában: Reiné számára a nagy áttörés még várat magára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13849