KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ramen Shop – Ízek a múltból

Baski Sándor

Ramen Teh – szingapúri-japán-fancia, 2018. Rendezte: Eric Khoo. Írta: Fong Cheng Tan és Kim Ho Wong. Kép: Brian Gothong Tan. Zene: Kevin Mathews. Szereplők: Takumi Saito (Masato), Seiko Matsuda (Miki), Jeanette Aw (Mei Lian), Tsuyoshi Ihara (Kazuo), Mark Lee (Wee). Gyártó: Zhao Wei Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 89 perc.

 

A krumplileves lehet, hogy csak krumplileves, de a ramen egészen biztosan több egyszerű ételnél, a nemzeti és a családi identitás része. Ugyanez a szingapúri és a maláj bak kut tehről (sertésbordaleves) is elmondható, ha pedig ez a két fogás fúzióra lép, akkor ott nem csak az ízek, de a kultúrák is keverednek. A kortárs szingapúri film talán legfontosabb alkotója, Eric Khoo kipróbált receptből dolgozott, amikor főhőse, Masato önismereti útját gasztrokontextusba helyezte. A fiatal japán ramenséf apja halála után Szingapúrba, rég elhunyt édesanyja hazájába utazik, hogy kiderítse, mi elől menekültek el a szülei. A gyökerekhez visszatérés jegyében el akarja lesni nagybátyjától a sertésbordaleves-főzés titkát, hogy utána ramennel kombinálhassa. Úgy érzi, minden elkészített adag levessel a szülei emlékét ápolja, és az ismerős ízek révén a gyerekkor idilljét is visszaidézheti. Utazása egyben történelmi gyorstalpaló is, a nézővel együtt tudja meg, hogy szülei megismerkedésének idejében a szingapúri-japán vegyesházasság tabunak számított, anyját ezért ki is közösítette a családja. Masato missziója, hogy legalább utólag megbékítse a még élő nagymamáját, akivel természetesen az ételben és a főzésben találják meg a közös nyelvet.

A Ramen shopnak egyetlen olyan epizódja sincs, amely ne lenne kiszámítható, de a pornófilmes dramaturgiához hasonlóan itt sem a szöveges részekből kerülnek ki a money shotok, hanem az éttermi és családi konyhákban játszódó forró pillanatok adják el a produkciót. A főzésjelenetek természetesen maximálisan hitelesek, az étel előkészítését dokumentáló közelik a főzőshow-k esztétikáját idézik, a bemutatott fogásokat az elhangzó instrukciók nyomán akár a néző is elkészíthetné odahaza. Masato kulináris kalandjait közben rendre flashbackek akasztják meg, amelyek érzelmesnek szánt zongora-aláfestéssel a szülők megismerkedésének és házasságának történetét mesélik el. Korábbi filmjeivel ellentétben Khoo ezúttal enged a szentimentalizmus csábításának – talán az egzotikus gasztromozikra mindig nyitott nemzetközi nagyközönség igényeire való tekintettel –, és ha émelyítőek is néhol a hatásvadász fogások, a gyomrot összeségében nem üli meg a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13730