KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Csábítás

Bájos lányregény, gótikus mese

Pethő Réka

Cullinan lányregénynek álcázott műve sötét mesét rejt.

 

A Csábítás címmel magyarul most először megjelenő Thomas P. Cullinan-regény 1966-ban íródott, 1971-ben elkészült első filmes adaptációja Clint Eastwood főszereplésével (A tizedes háreme), azóta pedig gyakorlatilag elfelejtődött. A mindössze négy regényt és néhány színdarabot jegyző író művei mind történelmi témát dolgoznak fel, a Csábítás esetében sincs ez másként. Ami miatt ez a mű mégis különösen érdekes, az a lélektani közeg, amelyet női hősei segítségével Cullinan megfest: az elbeszélés teljes terjedelmében magát bájos lányregénynek álcázott mű egy sötét, gótikus mesét rejt. A történet az amerikai polgárháború idején játszódik, amikor egy déli lányiskola egyik növendéke az erdőben egy sebesült északi katonát talál. John McBurney tizedest az iskola lakói: öt növendék, az iskola két vezetője és fekete szolgálójuk befogadják azzal az indokkal, hogy keresztény kötelességük ápolni a férfit, amíg annak sérült lába meg nem gyógyul. A valóságban azonban arról van szó, hogy örülnek mindannak az izgalomnak, amit a férfi érkezése jelent.

Cullinan úgy meséli el a történetet, hogy minden fejezetet egy-egy szereplő beszél el: mind a tanulók, a szolgáló, mind az intézet két vezetője – kizárólag a nők, a tizedes csak az elbeszélés tárgya, sosem az alanya. A folyamatos nézőpontváltás mellett is nagyjából lineárisan haladó narratíva a könyv lélektani mélységét gazdagítja: amikor az egyik lány a felszínen, a többiek számára zsugoriként jelenik meg, akkor saját fejezetében megtudjuk, milyen belső vívódás késztette erre a viselkedésre. Amikor valaki más szégyenteljesen viselkedik, akkor a következő epizódban azt is látjuk, hogyan próbálja ezt saját maga előtt is eltitkolni, kimagyarázni. A lányok szemszögéből látjuk azt is, ahogy McBurney hamar ráérez mindegyikőjük gyenge pontjára, könnyedén elcsábítja és leveszi őket a lábukról. Amikor Miss Martha, az intézmény vezetője egy szavazat esetén is eltávolítaná a férfit a házból – mindenki hallgat. Az egyes fejezetek, maguk az elbeszélések úgy hangzanak, mintha bűnügyi nyomozást követő kihallgatások jegyzőkönyvei lennének, ezzel is előrevetítve, hogy valami sötét dolog van készülőben.

A történet attól bájos, ahogy fokozatosan megismerjük a lányokat, egyéni történeteiket, melyek egyébként szépen megrajzolják a történelmi közeget is. Pikírt megjegyzéseikből megismerjük, miként gondolkodnak a rabszolgatartásról, miközben mindenki elveszített már valakit, vagy izgul valakiért, aki a háborúban harcol. Mind az öt lány azért maradt az iskolában a háború alatt is, mert nincs hova menniük. Szereplőink a maguk módján mind ártatlanok, egyszerű és unalmas világukban nagy eseményt jelent a sérült ellenség megjelenése a zeneszobában. Mindannyian előveszik legcsinosabb ruhájukat, ékszereiket, folyamatosan csipkelődnek egymással, megjegyzést tesznek a másik megváltozott viselkedésére, az olvasó előtt pedig lassan kirajzolódik, kinek mit jelent a férfi érkezése. A bájos hangon megszólaló idilli elbeszélés azonban egy egyre sötétebb, gótikus történetet fest meg, vérfertőzéssel, családi drámákkal tarkítva, amíg eljutunk a brutális végkifejletig.

Az adaptáció nem hivatalos törvénye szerint jó könyvből rossz film készülhet csak (és fordítva, rossz könyvből lehet jó a film), ám ezúttal Sofia Coppola egy olyan adaptációt írt és rendezett, amely nagyon hasonló élményt ad, mint az alapjául szolgáló regény. Ezt pedig azzal érte el az amerikai alkotó, hogy a könyvnek elsősorban a hangulatát ragadta meg, és adta vissza tökéletesen mind a film vizuális világával, mind a színészek vezetésével. Rengeteg sűrítéssel és kihagyással dolgozik – teljes cselekményszálak és két jelentős szereplő marad ki az adaptációjából –, viszont úgy rajzolja fel a karaktereket és a történet ívét, hogy az tökéletesen visszaadja a regény világát. Háttérbe szorul a politikai közeg – ezért tűnik el teljesen a fekete rabszolga karaktere –, előtérbe kerül és központi szerepet kap az elfojtott női szexualitás, mellyel Coppola izgalmasan játszik el. Szemben A tizedes háreme macsó adaptációjával, női filmet rendezett egy olyan történetből, ahol a cselekmény szervezői és elbeszélői mind nők, méltó párt állítva ezzel Cullinan regénye mellé.

 

Athenaeum Kiadó, 2017


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13347