KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én és a mostohám

Vajda Judit

Sage femme – francia, 2017. Rendezte és írta: Marcel Provost. Kép: Yves Cape. Zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Catherine Deneuve (Béatrie Sobolevski), Catherine Frot (Claire Breton), Olivier Gourmet (Paul), Quentin Dolmaire (Simon), Mylène Demongeot (Rolande). Gyártó: Curiosa Film/ France 3 Cinéma / Versus. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 117 perc.

 

Az Én és a mostohám megtévesztő magyar címe pikáns szexkomédiát ígér, ám a néző csalódása jóval kisebb lesz, ha inkább az eredeti címre koncentrál, amely egyszerűen ‘szülésznőt’ jelent. Csalódni azonban abban az esetben is csalódunk, ha a művet a francia művészfilmek mércéjével mérjük, mert azoknak sem éri el a színvonalát.

Martin Provost a női sorsok krónikásaként két életrajzi dráma, a Séraphine de Senslis festőnő életéről mesélő Séraphine, illetve a Violette Leduc és Simone de Beauvoir kapcsolatáról szóló Violette után ezúttal egy fiktív asszonyt mutat be, a Violette-hez hasonlóan ismét egy másik nőhöz fűződő viszonya tükrében. Claire szülésznő, aki nap mint nap kénytelen megtapasztalni, hogy a múlthoz tartozik: munkájának már az elnevezése is a régi idők csökevénye, a szülészet pedig, ahol dolgozik, hamarosan bezár, helyette kollégáival együtt egy hipermodern, személytelen klinikához igazolhatna át. A múlt azonban még ennél is alattomosabban támadja hátba a nőt: váratlanul felbukkan az életében halott apja egykori szeretője, az extravagáns Béatrice, aki tolakodó és minden alapot nélkülöző módon követel magának újra részt az életében. A szinte barátságtalanságig zárkózott főhős az első próbálkozások után meglepő módon mégsem akar szabadulni a hívatlan vendégtől, helyette valóban felmelegíti a régi kapcsolatot – ezzel párhuzamosan pedig egy új viszony is érkezik az életébe, méghozzá egy szimpatikus férfi képében.

Az Én és a mostohám egy középkorú nőről kíván érzékeny portrét rajzolni, miközben környezetét kisrealista módon mutatja be. Érzékeny és érdektelen, kisrealista és unalmas között azonban vékony a határ, és Provost-nak nem sikerül elérnie az ingerküszöböt. Filmje annyira semmitmondó, hogy még a benne játszó színészek, egyébként egytől egyig nagy nevek (Catherine Deneuve, Catherine Frot, Olivier Gourmet) is unatkoznak benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13319