KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bye Bye Man - A rettegés neve

Sepsi László

The Bye Bye Man – amerikai, 2017. Rendezte: Stacy Title. Írta: Robert Damon Schneck regényéből Jonathan Penner. Kép: James Kniest. Szereplők: Douglas Smith (Elliot), Lucien Laviscount (John), Cressida Bonas (Sasha), Doug Jones (Bye Bye Man). Gyártó: Interpid Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

A paranoiát és pusztító látomásokat terjesztő elmevírusokként működő újkori horrorszörnyek (Valami követ, Körök) sorában a Bye Bye Man nyílt lapokkal játszik: a „ne mondd ki, ne gondolj rá” parancsolatai hamar leleplezik, hogy a film hősei elsősorban egy mentális fertőzéssel küzdenek, ahol csaknem mellékes a rém konkrét alakja. Ám a Kampókéz és a Pontypool szerelemgyerekeként leírható Bye Bye Man játékideje során képtelen felérni a filmindító kertvárosi mészárszék intenzitásához. A kilencvenes években egyedi atmoszférájú függetlenfilmekkel (mint a politikai populizmus térnyerése kapcsán ma is frissnek ható Az utolsó vacsora) indult Stacy Title-nek mintha minden maradék stílusérzéke a nyitószekvenciába sűrűsödött volna, ami után a megkísértett huszonévesek őrületbe torkolló féltékenységi drámája kivitelezésében és ötleteiben is lapos folytatás. Már Robert Damon Schneck a film alapjául szolgáló novellája sem a „Bye Bye Man” lehengerlő eredetiségével tüntetett, az ujjgyakorlat gazdag kultúratudományi apparátussal szedte ízekre a szerző által kreált városi legendát, a New Orleans-i mumus kapcsán módszeresen összegyűjtve a háttéranyagokat az Ouija-tábla feltalálásától az amerikai spiritizmus történetéig. Mivel a rendező lemondott az adaptációhoz kézenfekvőnek tűnő áldokumentumfilmes formáról, így a címszereplő eredendő ürességét sem fedi el a ráhordott tudásanyag (mint a novellában): Bye Bye Man Kampókézzel ellentétben nélkülözi annak társadalomtörténeti áthallásait, a kortárs konkurensek közül pedig a Slenderman körüli médiahype és valós tragédiák kárhoztatják Schneck rémét a másodhegedűs szerepére. Stacy Title és állandó szerzőtársa, Jonathan Penner nem csupán abban vall kudarcot, hogy a Bye Bye Mant beemelje az említésre méltó horrormonstrumok közé, de egy húsz éve ígéretesen indult alkotópáros visszatérése helyett is csak annak megfakulását szemlélteti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13203