KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hancock

Klág Dávid

Hancock – amerikai, 2008. Rendezte: Peter Berg. Írta: Vincent Ngo és Vince Gilligan. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: John Powell. Szereplők: Will Smith (Hancock), Charlize Theron (Mary Embrey), David Mattey (Man Mountain), Stephen Bishop (ER Doctor), Jason Bateman (Ray Embrey). Gyártó: Blue Light / Forward Pass / Overbrook / Relativity Media / Weed Road. Forgalmazó: InterCom. Szinkronos. 92 perc.

 

Amilyen nagy vonalakkal és frappáns ívekkel szignózta 1776-ban John Hancock a Függetlenségi Nyilatkozatot, több, mint háromszáz évvel később névrokona legalább olyan nagy elánnal, bár jóval kevesebb lelkesedéssel harcol a bűn ellen: Hancock (Will Smith) az utcán alszik, bűzlik a literszámra benyakalt whiskytől, viszont ő Los Angeles ügyeletes szuperhőse. A munkájának azonban nagyobb a kára mint a haszna, ahol csak landol, kátyú terem, másnaposan neccesen kerülgeti az autópálya tábláit és a publicitást sem nagyon bírja. Kapóra jön neki egy frissen megmentett PR-ügynök (Jason Bateman), aki felesége (Charlize Theron) minden baljós pillantása ellenére megpróbálja felkarolni Hancockot.

Hiába július negyedike királya az Államok mozipiacán, kevesebben tudnak hiteltelenebbül lecsúszott alkoholistát játszani Will Smithnél. Nem tehet róla: kisuvickolt közéleti szereplései mellett még a Legenda vagyok vírusverte New Yorkjában is jól állt rajta a bőrjakó. Viszont amint először meglátjuk egy Los Angeles-i reggelen egy kőpadon fetrengve, tudjuk, hogy addig nem leszünk nyugodtak, amíg Hancock ki nem dobja azt a szutykos kötött sapkát és le nem teszi a kisüstit, egy kiadós borotválkozásról már nem is beszélve.

De hosszú az út, ami Hancock üdvösségéhez vezet, ráadásul komolyabb műfaji buktatókkal lett kikövezve. Peter Berg filmje keserű anti-szuperhős komédiaként indul, hogy aztán a harmadik felvonásra egy légből kapott csavarral sötét dráma alakját vegye fel. Ami nem lenne nagy probléma, hiszen legalább a Batman: Kezdődik óta sikkes a nyarat hősök morális dilemmáival tölteni, de a Hancock akkora balkanyart vesz, hogy nincs az a szupererő, amivel vissza lehetne terelni a felhőtlen blockbusterek pályájára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9570