KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A banditanők

Vajda Judit

Las Bandidas – francia-spanyol-német, 2006. Rendezte: Joachim Roennig és Espen Sandberg. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Penelope Cruz (Maria), Salma Hayek (Sarah), Steve Zahn (Quentin), Dwight Yoakim (Tyler). Gyártó: Europa Corp/ TF1/ Ultra Films. Forgalmazó: SPI. Szinkronizált. 93 perc.

 

Női buddy-movie-t ugyan láthattunk már korábban (Thelma és Louise), még western környezetbe helyezve is (Viva Maria!), első hallásra mégis eredeti dolognak tűnik leforgatni a Butch Cassidy és a Sundance kölyöknek a szebbik nemre hangszerelt verzióját. A projekt atyja, Luc Besson azonban azt hihette, hogy ez már magában akkora ötlet, hogy nem kell hozzá tisztességes forgatókönyv, és a rendezést is rá lehet bízni két elsőfilmes alkotóra (Joachim Roenning és Espen Sandberg – van, aki e neveket ismeri?). Az ígéretesen induló filmben így a legfrappánsabb fogás az marad, hogy az előkelő úrihölgy szerepét az apró termetű, vastag csontú, dús idomú Salma Hayek kapta, míg a nála magasabb, vékonyabb, arisztokratikusabb megjelenésű Penelope Cruz játssza a csekély értelmű földtúró parasztot. A duót kiegészítő Steve Zahnnak van ugyan néhány értékelhető villanása, a dicső Vadnyugat megidézéséről pedig a film zenéjét szerző Eric Serra és az operatőr, Thierry Arbogast gondoskodott, de mindezzel együtt amennyire vérbeli señoritákat sikerült megnyerni a produkcióra, olyan vérszegény lett a végeredmény. Néha ugyan felmerül a paródia lehetősége, de több minden is azt támasztja alá, hogy az alkotók ahhoz nem voltak elég bátrak, és a kockázatosabb vállalkozás helyett a biztos (anyagi) sikerre mentek: kevés ötlet, sok felpolcolt cici, még egy könnyed vígjátékhoz képest is gyermeteg és sekélyes világkép, Amerika-ellenes, hazafias megnyilvánulások (Salma Hayek valószínűleg csupán azért is elvállalta volna a főszerepet, hogy elmondhassa a filmben, hogy „Viva Mexico!”). Ezenkívül a színészi játék és a gyerekes „szex”-jelenetek (a kiskamaszok fantáziáját leginkább izgató csókolózást a filmben a végletekig kiaknázzák, a fedetlen testrészeket pedig mind úgy ábrázolták, hogy még elbírja a 12-es karika) mind azt sejtetik, hogy ezt a művet elsősorban a kiskamasz korosztály fogja élvezni. Az ennél idősebbek inkább nézzék meg gyors egymásutánban a Butch Cassidyt és a Viva Maria!-t.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8737