KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mi házunk

Nagy Gergely

Elképzelni sem tudom, hogy egy olyan országban, ahol egy családi ház felépítése az átlagember mintegy húsz–ötven évi fizetésébe kerül, mekkora sikere lehet ennek az amerikai melo(meló-)drámának, amely a pozitív gondolkodásról szóló tanmesék egyszerűségével tálalja elénk a tanulságot: ha keményen dolgozol, sikerülni fog! A számos gyermekét egyedül nevelő anyát kirúgják a munkahelyéről, összepakolja a családot egy ócska autóba, és nekivág a 60-as évek eleji Államoknak, hogy az elszegényedett famíliának új otthont találjon. A ház lesz a minden, ha házam van, valaki vagyok; meg is találják az otthont, egyelőre még romos viskó egy falu szélén. A szorgos kezek szépen rendbehozzák, anya és gyermekei bérmunkát vállalnak egy Mr. Moon nevű koreai üvegház-tulajdonosnál, filléreiket félrerakják, túlóráznak, kiborulnak, összevesznek, kibékülnek és „kibekkelnek” Kathy Bates alakítása, a hős anya, annyira realista, hogy már szinte valószerűtlen. Ácsol, szegel, főz, szentenciákat fogalmaz. És áll a ház. A tetőn ócska fedél, a szigetelés újságpapír és karton, nem csoda hát, ha felröppen a vörös kakas, porig ég az otthon. De jön az „Isten a Gépből”, vagyis esetünkben a Népből; a pap, a szomszédok, a kollégák, Mr. Moon és mindenki, hogy újjáépítsék a család otthonát. Szól a refrén, az amerikai mítosz dicsérete: ilyen erős és igazságos a mi társadalmunk! Nem tudom, biztosan. A miénk gyenge és igazságtalan. A filmjeink viszont jobbak. Nem tudom… Remélem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=774