KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet

Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

Koltai Ágnes

 

Fél évszázados múltra tekint vissza a nemzetközi és a magyar amatőrfilmes mozgalom. 1931-ben rendezték Brüsszelben az első amatőrfilmes fesztivált. Az UNICA, a Nemzetközi Amatőrfilmes Szövetség hivatalosan 1937-ben alakult meg, 1959 óta az UNESCO tagszervezete, a Film- és Televízió Szövetségeken keresztül kapcsolódik be munkájába. Az UNICA-nak harminc rendes és nyolc „levelező” (nem a hivatalos szervezet képviselte) tagja van; Magyarország 1973-ban lépett be a szervezetbe, de csak 1974 óta veszünk részt versenyeken. A magyar amatőrfilmes mozgalom is 1931-ben indult, ekkor alakult meg az Amatőr Mozgófényképezők Egyesülete. Ebben az évben még két kerek évfordulót ünnepel a mozgalom: hosszú – kényszerű – hallgatás után 15 évvel ezelőtt alakult újjá a Magyar Amatőrfilmes Szövetség, és 20 évvel ezelőtt rendeztek a felszabadulás óta először amatőrfilm szemlét.

Az UNICA minden harmadik évben szocialista, a közbeeső években tőkés országoknak ad megbízást fesztivál rendezésére. 1978-ban a Szovjetunió, idén Magyarország, s 1984-ben – előreláthatólag – az NDK ad találkozót a világ amatőrfilmeseinek. A szeptember 4. és 13. között Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban megrendezett 40. kongresszuson és 43. fesztiválon mintegy húsz ország vett részt, egyenként 75 perces programmal. Az UNICA-Avantgarde, az UNICA-Jeunesse és az idén először kiírt tematikus pályázat (Sport, avagy az érem másik oldala címmel) egészítették ki a versenyt.

Az amatőr (finomabban szólva műkedvelő) írók, képzőművészek, de még a fotósok is összehasonlíthatatlanul könnyebb helyzetben vannak, mint a filmesek. A drága nyersanyagok, a jórészt elérhetetlen technikai újdonságok erősen korlátozzák az amatőrök lehetőségeit. Technikailag nem nagyon vehetik fel a versenyt a profikkal, de néha frissebb, elevenebb művek születnek, mint az iparosodó, elnehezülő hivatalos filmgyártásban. A szűk körű, bemutatásra nem kötelezett, kevésbé sikercentrikus amatőrmozgalom kedvez a kísérletezésnek, újításnak. Kérdés, hogy eredményei elég nyilvánosságot kapnak-e. Az amatőrfilm bemutatkozási, „forgalmazási” lehetőségei legalább annyira korlátozottak, mint gyártása. Épp ezért minden egyes fesztivál ünnep, és esély a bemutatkozásra. A hivatalos filmgyártással ellentétben üzleti szempontok nem befolyásol(hat)ják a fesztiválokat és a díjakat. (Az UNICA fesztiváljai elsősorban a kapcsolatteremtést, a tapasztalatcserét szolgálják. A speciális programok, az UNICA-Avantgarde és az UNICA-Jeunesse, profi nyelven szólva, információs vetítések: az UNICA-Avantgarde a művészeti újdonságok, az UNICA-Jeunesse a debütálók, a 25 év alatti alkotók bemutatója.)

Furcsa, de az amatőrfilmes fesztiválok (tudatosan vagy öntudatlanul?) hasonlítanak a ma már jórészt kereskedelmi érdekeket szolgáló hivatásosok seregszemléihez. A programok, a „nagy verseny”, a speciális vetítések, a különféle díjak az UNICA fesztiváljait az amatőrök Cannes-jává avatják.

Az amatőrmozgalom – legalábbis Magyarországon – költségei jelentős részét adományokból fedezi. A mostoha gyártási és „forgalmazási” lehetőségeken anyagi eszközök híján nem nagyon lehet változtatni. Nyilván nem csak a kiöregedés és a profi szakma szívóereje miatt cserélődik öt évente a magyar amatőrfilmes gárda. Vajon hány fesztivál kell ahhoz, hogy kellő megbecsülést kapjon az amatőr-mozgalom?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7293