KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gengszterek

Ardai Zoltán

 

Odalent a halottak laknak, fönt az élők, a két szféra közt pedig csatornatisztítók, elfekvő-kórházi ápolónők, hullaházi alkalmazottak, törvényszéki orvosszakértők és az életvédelmi osztály fegyveres dolgozói. Nem meglepő módon ennek a világképnek a jegyében készült a francia zsarufilm-vonulatnak e mostani közepes (nem vacak) darabja is. A mérsékelt feszítőerejű írói-rendezői muníció majdnem elégnek bizonyul a kétórás előadáshoz, egy olyan filmhez, amely a szereplők életérzésével maradéktalanul összeidomulva főként arcokra épül. A kitartó feszültség ezek közt a nyűtt, facsartan puha vagy gyűrten kemény, önérzetes arcok (plusz Anne Parillaud-é, a valahai Nikitáé) közt alig erőltetett. Csak enyhén művi hatásúak a dialógusok – átjárva „keserű belügyi romantikával” –, épphogy csak kicsit félszeg a realistáskodás, a sok nyerseskedés, nehezebb már dicsérni a mű emlékképekkel gyakran operáló, flashbackes komponálását: ehhez itt nincs teremtő gondolat, így merőben rutinszerű marad.

Minthogy a (nagyobbrészt vallatószobákban játszódó) Gengszterek nem indokolatlanul próbálkozik a série noire és a francia politkrimi-műfaj egyesítésével – az előzetesen oly semmitmondó cím rétegzett értelmet nyer benne –, méltányolandó e tekintetben is a félsiker. A jelzett amalgám nem állt ugyan elő (a série-noire-os motivikus elemek sápatagon fityegnek ki a filmből), de előállítható volta felsejlik; ez a Gengszterek eredménye.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2756