KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A fénykép

Andorka György

Photograph – indiai-brit, 2019. Rendezte és írta: Ritesh Batra. Kép: Tim Gillis és Ben Kutchins. Zene: Peter Raeburn.Szereplők: Nawazuddin Siddiqui (Rafi), Sanya Malhotra (Milona), Sachin Khedekar (Kanti Bhai), Denzil Smith (Hasmukh), Brinda Trivedi (Saloni). Gyártó: Poetic License Production / Film Science / Pola Pandora. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

 

Ritesh Batra, a kortárs midcult egyik leglágyabb hangú elbeszélője két angol nyelven forgatott alkotás után visszatért a nemzetközi sikert meghozó Ezerízű szerelem helyszínére egy újabb, a bollywoodi harsányságot messzire elkerülő koprodukciós munkával – akit a rendező elsőfilmje annak idején elbűvölt, ezúttal ismét otthon érezheti magát. A sztori kezdetén Rafi, a Mumbaiban élő utcai fényképész egy fiatal lányt kap lencsevégre az India-kapunál. Miloni jól szituált, felső-középosztálybeli egyetemista – Rafi ötödmagával osztozik a kicsinyke szobán, ahol esténként nyugovóra tér. Az agglegény hirtelen ötlettől vezérelve elküldi – a fülét oly régóta rágó – anyjának az ismeretlen lány fényképét, kedveseként mutatva be őt. A csel túl jól sikerül, és a férfinak nem marad más választása, mint megkeresni a félszeg Milonit, aki meglepő módon igent mond a játékra, hogy jövendőbeli menyként állítson oda a szépkorú mama elé.

A tobzódó helyzetkomikummal kecsegtető felütést a rendező nem meglepő módon kis lángon égő, elégikus történetként fűzi tovább, előző indiai munkájához hasonlóan erős atmoszférát teremtve. Az elbeszélés azonban ezúttal valamivel széttartóbb és nehezebben kiismerhető. Miközben hangsúlyosabb a társadalmi kontextus (a főszereplők közötti távolságot olyan, jól elkapott motívumok teszik plasztikussá, mint egy utcai édességtől kapott gyomorrontás), Batra elliptikus jeleneteit helyenként egyfajta valóságtól elemelt, már-már álomszerű hangulat is belengi. A nincstelenek sorsközösségét tendenciózus romantikával ábrázolja, de mégsem rágja a szánkba, hősnője miért is érzi ennyire fojtogatónak saját környezetét, ahogyan azt sem, valódi lelki társra talál-e az idősebb férfiban, vagy az csak gyújtószikra számára? Ez a nyitottság azonban nem feltétlenül hátrány: habár a filmek, ahogyan a kispiszkos moziban halljuk Rafitól, rendre „ugyanazokat a történeteket mesélik”, életre mégis mi keltjük őket – és ezúttal is annyit kapunk vissza a műtől, amennyit magunk beleteszünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14293