KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Colette

Alföldi Nóra

Colette – brit-amerikai, 2018. Rendezte: Wash Westmoreland. Írta: Richard Glatzer és Rebecca Lenkiewicz. Kép: Giles Nuttgens. Zene: Thomas Adès. Szereplők: Keira Knightley (Colette), Dominic West (Henry), Eleanor Tomlinson (Georgie Raoul-Duval), Aiysha Hart (Polaire), Fiona Shaw (Sido). Gyártó: Killer Films / Number 9 Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 111 perc.

 

A nő szerepköreinek újrafogalmazása és az ezzel kapcsolatos évszázadokon átívelő emancipációs problematikák revíziója manapság a filmiparban is alapvetés. Dicséretes a trend, és bár még mindig igen kevéske női rendező kap reflektorfényt, de legalább már a férfi rendezők is újszerű lendülettel nyúlnak a csajos és egyéb gender teóriákat pedzegető témák felé. A női közönséget kényeztetni általában kifizetődő, hiszen a csajos-mozis összejövetelek aprópóján a barinőket is be lehet kalkulálni a jegyeladásokba, főleg, ha a hölgyek egy olyan izgalmas ikon életéről szóló filmel kényeztethetik magukat, mint amilyen a Colette.

A francia írónő életútja ínyenc csemege, hiszen a belle époque Párizsában, azon belül is a művészeti szalonok fülledt légkörében töltötte ifjúságát, innen ruccant ki biszexuális kalandokra, alkalmanként férfiruhákat hordott és általában véve neve egyet jelentett az extravagáns életstílussal.

Colette férje, Willy amolyan író-vállalkozóként, saját neve alatt jelentette meg különböző szellemírók anyagait, többek között nála 14 évvel fiatalabb felesége lányregényeit is. Wash Westmoreland filmje részletesen és érzelmesen mesél kettejük hullámvölgyekkel teli kapcsolatáról, hangulatosan festi meg a közeget, amelyben ez a két ihletett ember élt és dolgozott, csodaszép szimbolika segítségével mesél a női szerepvállalás kérdéseiről, és mindeközben arra is futja az energiájából, hogy odafigyeljen egy női alkotó lelkivilágára és fejlődéstörténetére. Westmoreland mindemellett zavarba ejtően zökkenőmentesen keni el azt a sok gender-kérdést, amelyet felvet, épp ezért filmje túlságosan makulátlan ahhoz, hogy igazán szeretni lehessen, eminens történetmesélő törekvései és hangulata miatt azonban zavartalan mainstream moziélményt biztosít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14030