KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alelnök

Baski Sándor

Vice – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Adam McKay. Kép: Greig Fraser. Zene: Nicholas Britell. Szereplők: Christian Bale (Dick Chaney), Amy Adams (Lynne), Steve Carell (Rumsfeld), Sam Rockwell (Bush), Tyler Perry (Powell). Gyártó: Plan B Entertainment / GarySanchez Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 132 perc.

 

Az aktuális politikai klímát és az online szórakoztatóipar által diktált tempót is tökéletesen illusztrálja, hogy a blőd komédiákkal befutó Adam McKay egyre inkább otthon érzi magát a  fajsúlyos közéleti témákban. Ha a felgyorsult történelem abszurd fordulatait a politológusok sem tudják követni, a nagyközönség pedig a klasszikus hírmédiumok helyett már csak pár perces internetes videókból tájékozódik, a figyelemmegragadás eszközei is frissítésre szorulhatnak. McKay a gazdasági válság hiénáiról szóló A nagy dobással tesztelte le a vállaltan elfogult, de bűnösen szórakoztató szatíra műfaját, és a jelentős siker (Oscar-jelölések és díjak) után nem módosított a recepten; sőt az Alelnök még bátrabban rúgja fel az életrajzi filmek konvencióit.

A George W. Bush elnököt két cikluson át szolgáló Dick Cheney tökéletes választás egy biopic alanyának: miközben az összes elemző egyetért abban, hogy kulcsszerepet játszott az amerikai bel- és külpolitika átformálásában, a közvélemény csak a háttérből irányító rejtélyes manipulátor sztereotip figuráját látta benne, és magánszemélyként is megmaradt egy enigmának. Az Alelnök sajátos felnövéstörténetként értelmezi Cheney karrierjét, aki az ifjabb Bush-hoz hasonlóan a fiatalkori kicsapongásokat követően, jobb híján keveredik bele a politika világába. McKay szerint három kulcspillanata van antihőse életének: az első, amikor ráébred, hogy az elnöki és az alelnöki pozíció jelentősen kitágítható, a második, amikor 9/11-et felhatalmazásnak veszi erre, a harmadik pedig amikor szembesül vele, hogy lánya meleg.

Christian Bale-nek sikerül a karikatúrát hús-vér figurává hizlalnia, átérezhető a sorsfordító momentumok súlya, a negyedik falat áttörő narrátor YouTube-klipekkel, mémekkel, képi metaforákkal feldúsított prezentációi pedig gondoskodnak róla, hogy az író-rendező agendáját még a világpolitikát távolról sem követő nézők is megértsék. Az Alelnökből éppen csak a lényeg marad ki, annak a megértési kísérlete, hogy Dick Cheney-t mint politikust és mint embert, mi motiválta valójában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13981