KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Peppermint – A bosszú angyala

Benke Attila

Peppermint – amerikai, 2018. Rendező: Pierre Morel. Forgatókönyv: Chad St. John. Kép: David Lanzenberg. Szereplők: Jennifer Garner (Riley), John Ortíz (Beltran), John Gallagher Jr. (Carmichael), Juan Pablo Raba (Diego Garcia). Gyártó: STXfilms. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 102 perc.

 

A #MeeToo-mozgalom árnyékában a Bosszúvágy (1974) és a Köpök a sírodra (1978) farvizén evező, jórészt női önbíráskodókat bemutató bosszúthrillerek (A bosszú angyala, 2017, A bosszú, 2018, Sötétben, 2018) reneszánszukat élik. Ezt az új hullámot lovagolja meg az eredeti Elrabolva (2008) alkotója, Pierre Morel a Peppermint: A bosszú angyalával, amely sajnos csak árnyéka Morel korábbi, betonkemény akciófilmjeinek. Riley férje és kislánya egy napon véres leszámolás áldozataivá válnak. Habár a drogkartell-tag elkövetőket gyorsan kézre kerítik, a drogbáró Diego Garcia közbenjárására a bíróság felmenti a bűnösöket. Az elkeseredett Riley kiképezi magát, és őrült ámokfutásba kezd, hogy a konkrét gyilkosok és korrupt törvényszolgák holttestein át végül eljusson a gengszterfőnökig.

A főhősnőt alakító Jennifer Garner többek között az Elektra hősnőjeként és az Alias című akciósorozatában bizonyította rátermettségét tíz évvel ezelőtt, és az idei Peppermintben is felér az Elrabolva Liam Neesonjához. Ám Morel művével ugyanaz a probléma mint a három évvel ezelőtti Gunmannel: pusztán az Elrabolva-sablon elemeiből építkezik, és azon kívül, hogy ezúttal egy vasöklű és vasakaratú nő az igazságosztó, semmi érdekeset nem tud felmutatni. Tisztességesen levezényli a kötelező három felvonást lapos fordulatokkal, nem különösebben emlékezetes, sőt az Elrabolva 3-éihoz hasonlóan túl sok vágással tönkretett akciójelenetekkel, hozzá egy érdektelen, egydimenziós antagonistával. Filmje magáról a bosszúról, az igazságszolgáltatás és a morális igazság konfliktusáról sem tud eredetibbet állítani mint a 44 éves Bosszúvágy. Persze Coralie Fargeat A bosszúja sem eredetiségével nyűgözött le, de legalább volt bátorsága az exploitation túlzásaiba esni. A Peppermint bátortalan ezen a téren, miközben mérföldekre van Fatih Akin hasonló történetű, felkavaró Sötétbenjének komplexitásától is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13852