KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A rodeós

Pápai Zsolt

The Rider – amerikai, 2017. Rendezte: Chloé Zhao. Szereplők: Brady Jandreau, Tim Jandreau, Lane Scott. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 102 perc.

 

Még valamikor a nyolcvanas évek derekán, a semmiből született és gyorsan elvirágzott – ám hatásában máig élő – filmműhely, a „kínai ötödik generáció” egyik jelese, Tian Zhuangzhuang leforgatta szolid mesterművét, A lótolvajt, minimalizálva cselekményt, akciót és dialógust, főszerepbe a tibeti táj nagytotáljait helyezve. A Pekingben született, az Egyesült Államokban tanult Chloé Zhao direktornő ugyan csupán négyéves volt A lótolvaj bemutatásakor, de biztosan ismeri azt, tavaly készült második nagyjátékfilmje erre utal: A rodeós a megmunkálását tekintve az „ötödik generációhoz” húz, miközben természetesen a hetvenes években felfutó amerikai „rodeófilmek” örököse is (Junior Bonner, J.W. Coop, Amikor a legendák meghalnak).

Utóbbiakkal nem csak a rodeótéma rokonítja, hanem az is, hogy a magány a főszólama. A szinkronidejű történet hőse a rodeó szerelmese, az apjával és Aspergeres húgával élő ifjú Brady (őt az egykori rodeós, a filmen itt debütáló Brady Jandreau alakítja, kiválóan, míg a rokonait a valódi rokonai játsszák), aki csaknem halálosan megsérül egy versenyen, és ez derékba töri bontakozó karrierjét. Jóllehet az újrakezdésnek már a gondolata is életveszélyes számára, visszavonulását átmenetinek tekinti csupán, és szívében váltig őrzi reményének maradékát. Hiszen, ha feladná a reményt, akkor saját magáról is lemondana, a rodeó ugyanis az önazonosság garanciája a számára.

Chloé Zhao filmje nem a rodeóról, hanem a tervek és álmok elveszéséről szól. Jellemzően a rodeóversenyek csak ritkán és szőrmentén, kép-a-képben – mobilon vagy tévén, azaz tágabb vizuális kontextusba belehelyezve – idéződnek meg, nem az akciók a fontosak ugyanis, hanem a hősökre tett hatásuk. Brady lesérülésének jelenetét is kép-a-képben látjuk, csakúgy, mint legjobb barátjának még ennél is súlyosabb balesetét. (Az egykor tündöklő tehetségűnek tartott, de kerekesszékbe nyomorodott Lane Scott számos más szereplőhöz hasonlóan önmaga alteregóját játssza a filmben: valóban rodeós volt és valóban megrokkant, igaz, nem rodeó-, hanem autóbalesetben.)

A rodeós még a független szcénában is kitűnik puritanizmusával, szikárságával. Talán egyetlen eleme van csupán – az identitáskrízis középpontba állítása –, amely egybevág a kurrens amerikai mozitrendekkel, minden másban viszont makacsul ellenáll azoknak. Nem a harsány akciók, hanem a beszédes csendek filmje, vizuális építkezését illetően már-már ortodox, és a dramaturgiájában is szembe megy a divatokkal, nem sokkoló fordulatokkal operál ugyanis, hanem búvópatakszerű folyamatokat, leheletfinom lelki változásokat mutat meg. Chloé Zhao mintha a génjeiben hordozná az „ötödik generáció” hagyatékát, és talán ezért is mer, vagy ami még fontosabb: tud banális lenni. A film végi monológ lóról és lovasról kellemetlenül didaktikusnak és túlcsordulónak hatna minden más kontextusban, itt viszont egyáltalán nem kínos, ellenkezőleg: megrázó, megrendítő. Nem csak a dialógusok, a jelenetek is sokértelműen és – furcsa ezt leírni – mélyen banálisak sokszor, mint például az, amelyikben a megnyomorodott, mozogni is alig képes Lane Scottot játékosan rodeóztatja Brady, vagy amelyben az apró lépésekben betört csodalovat, Apollót lovagolja meg totálképeken a naplementében. Chloé Zhao verbális, dramaturgiai és vizuális közhelyekből teremt mozimágiát, filmjének alig van olyan jelenete, amely önmagában nem tűnne végtelenül triviálisnak. És épp emiatt érdekfeszítő ez a film. A magány sohasem izgalmas, Chloé Zhao mégis azzá képes tenni.

Extrák: Kérdezz–felelek a főszereplő, Brady Jandreau közreműködésével és kimaradt jelenetek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13837