KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A legnagyobb showman

Kovács Patrik

The Greatest Showman – amerikai, 2017. Rendezte: Michael Gracey. Írta: Jenny Bicks és Bill Condon. Kép: Seamus McGarvey. Zene: John Debney és Joseph Trapanese. Szereplők: Hugh Jackman (Barnum), Michelle Williams (Charity), Zac Efron (Carlyle), Zendaya (Anne), Rebecca Ferguson (Jenny). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.

 

Michael Gracey elsőfilmjét Phineas T. Barnum, a legendás cirkuszalapító látványos életműve ihlette: A legnagyobb showman víg kedélyű musical a Hugh Jackman által alakított, ragyogó üzleti érzékkel megáldott porondmesterről. A koncepció roppant izgalmas, hiszen azáltal, hogy a film a messzi 19. századba repít – amikor még gyerekcipőben járt a szórakoztatóipar –, bújtatottan bár, de a mai showbusinessről is érvényes megállapításokat tehetne. Mindez mégsem valósul meg maradéktalanul, mivel A legnagyobb showman túl sokat vállal. A forgatókönyvírók egyszerre kívánnak regélni arról, hogy a feltörekvő főhőst miként korrumpálja a könnyen jött siker, milyen próbatételek elé állítják a cirkusz számkivetett tagjait a társadalmi előítéletek, de még obligát szerelmi háromszög-helyzettel is terhelik a szüzsét. A mozi szinte összeroppan a merész ambíciók súlya alatt, ráadásul az írók szeszélyesen csaponganak a cselekményszálak között.

A felvonultatott témák közül egyedül a torzszülöttek drámája kecsegtetne valódi potenciállal, ám a freakshow színes résztvevői nem lépnek elő kulcsszereplőkké: karaktereik funkciója sajnos kimerül a – szinte már kötelező – politikailag korrekt üzenet tolmácsolásában. Barnum személyiségének amortizálódása, illetve az ifjú drámaíró és a fekete artistalány tiltott románca közhelyesen elbeszélt és vontatott, az amerikai sikermítoszt tömjénezve ünneplő happy end pedig giccsbe fordítja a filmet. Jackman azonban hatalmas svunggal játssza a főhőst és remekül kamatoztatja énektudását, a látványvilág delejező, sőt a műfaj szerelmeseit némely dalbetét is szíven találhatja. A formabontó Kaliforniai álom után azonban bágyasztó ez a közegábrázolásában és ideológiájában is klasszicizáló musical. Gracey effektmesterként már szerzett néhány kreditet, de rendezői reputációját valószínűleg nem A legnagyobb showman alapozza majd meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13558