KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Totál gáz

Baski Sándor

À fond – francia, 2016. Rendezte: Nicolas Benamou. Írta: Frédéric Jardin és Fabrice Roger-Lacan. Kép: Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez és Michel Tordjman. Szereplők: José Garcia (Tom), André Dussollier (Ben), Charlotte Gabris (Melody). Gyártó: Chic Films / La Petite Reine. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 91 perc.

 

A vígjátékírás alapfogása: keress egy olyan szituációt, amelyhez hasonlót a nézők nagy része személyesen is átélt, legyen az orbitális macskajaj (Másnaposok), kínos találkozás az apósjelölttel (Apádra ütök) vagy a gyerekáldás fenyegető közeledése (Felkoppintva). Ebből a szempontból a legnagyobb közös többszöröst valószínűleg a családi nyaralások jelentik, amelyek – az elvétett autópálya-lehajtóknak, az átgondolatlan útiterveknek vagy az összezártságból fakadó konfliktusoknak köszönhetően – kellemes kikapcsolódás helyett gyakran fordulnak át rémálomba.

Bármennyire is hálás a téma, Nicolas Benamou rendező is érezhette, hogy a Harold Ramis-féle Családi vakáció hozzáadott érték nélküli francia átiratára talán még a műfaj rajongói sem ülnének be. A Totál gáz nagy – és egyetlen – ötlete, hogy a jól ismert vígjátéki formulát egy thrillerelemmel ötvözi: a nagypapával és egy potyautassal kiegészült négytagú család ezúttal el sem jut az áhított vakáció helyszínére, mert vadonatúj okosautójuk az autópálya közepén felmondja a szolgálatot, és megállíthatatlanul robog előre 160 km/órás sebességgel.

A koncepció ígéretes, akár működhetne is, ha a rendező megtalálná a középutat a komédia és a határidő-dramaturgiára építő thriller közt, de erre kísérletet sem tesz. A Totál gáz legnagyobb bűne nem a totális komolytalansága (Will Ferrell és társai a blődlinek pont ezt a vállfaját szokták csúcsra járatni), hanem a ripacskodásra instruált színészek szájába adott olcsó kabaréhumor. Benamou még azzal sem védekezhet, hogy a gyereknézők miatt kellett lebutítania a filmjét, a korhatárosabb dialógok ugyanis arra utalnak, hogy nem ők voltak a célközönség. A fináléban derül csak ki, hogy a rendező jobb érzékkel nyúl az akciójelenetekhez, mint a vígjátéki szituációkhoz, a legbölcsebb karrierlépés így az lenne a részéről, ha legközelebb Luc Bessonhoz kopogtatna be egy bérmunkáért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13325