KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üdvözöljük Norvégiában!

Baski Sándor

Welcome to Norway – norvég, 2016. Rendezte és írta: Rune Denstad Langlo. Kép: Phillip Ogaard. Zene: Ola Kvernberg. Szereplők: Anders Baasmo Christiansen (Primus), Slimane Dazi (Zoran), Nini Bakke Kristiansen (Oda), Marianne Meløy (Heidi). Gyártó: Motlys. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.

 

A hazájukat önként vagy kényszerből elhagyók megpróbáltatásainál kevés aktuálisabb téma létezik, a jelenlegi menekültválságnak köszönhetően már lassan külön alműfajról is beszélhetünk. Az európai gyártású, a jelenségre dicséretes gyorsasággal reagáló menekültfilmeket, legyenek azok fikciósak (Az állampolgár, Mediterráneum) vagy dokumentaristák (Tűz a tengeren), a hangvétel komolysága többnyire összeköti. A Titanic Filmfesztiválon az Északkal pár éve fődíjat nyert Rune Denstad Langlo más stratégiát választott. Az Üdvözöljük Norvégiában nem vegytiszta vígjáték, de a könnycsatornák megdolgozása helyett humorral és iróniával próbálja oldani a feszültséget – többnyire sikerrel. Főszereplője egy középkorú férfi, aki a busás állami dotáció reményében elszállásol 50 menekültet a család lerobbant hoteljében.

A hivatalos szinopszis szerint Primus „az átlagembernél kicsit rasszistább”, de ez a kijelentés legfeljebb a norvég mércéhez képest állja meg a helyét. A férfit a humanista hevület helyett valóban csak a profit mozgatja – legalábbis a történet elején –, előítéleteit azonban nem a rosszindulat, hanem a tudatlanság táplálja – ennyiben tökéletesen testesíti meg a közt. Ellenpontként az egyik jövevénnyel összebarátkozó, nyitott gondolkodású lánya szolgál, míg felesége egy harmadik típust testesít meg: azt, aki elméletben emberséges, de nem akar személyes kapcsolatba –vagy akár csak egy légtérbe kerülni – az idegenekkel. Langlo igyekszik bemutatni a menekültsorsok sokféleségét, a kulturális és vallási különbségekből adódó feszültségeket, dramedyként ugyanakkor nem tud, vagy nem is akar túlságosan mélyre hatolni. Sok migránsfilmhez hasonlóan az Üdvözöljük Norvégiában is arra használja fel a témáját, hogy egy külső perspektívát adjon a (hazai) néző számára, vagyis – akarva, akaratlanul – az önismeret eszközéül szolgáljon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13081