KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rossz anyák

Kovács Kata

Bad Moms – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Scott Moore és Josh Lucas. Kép: Jim Denault. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Mila Kunis (Amy), Kristen Bell (Kiki), Kathryn Hahn (Carla), Christina Applegate (Gwendolyn), Jada Pinkett Smith (Stacy). Gyártó: Block Entertainment / STX Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 100 perc.

 

Dr. Spock és a kötődő nevelés után íme az új trend a gyereknevelésben: belátni, hogy az ember nem csinál mindent tökéletesen. Az anyaszerep a csúcsra járatott maximalizmus terepe, 0-24-es érzelmi, fizikai és szellemi készenlét. És bármennyire is univerzális konstrukció, mégis alapvetően meghatározza a társadalmi kontextus. Az átlag amerikai anya gyereke születése után hamar újra munkába áll, rengeteg feladatot ró rá a gyereket gondozó intézményrendszer (maratoni SZMK értekezletek, kirándulások, sütivásárok), egyszerre küzd férje egyre lanyhuló figyelméért és verseng a játszótéri anyukák tökéletességével, így viszonylag könnyen körülhatárolható a kiégésének oka is.

A Rossz anyák főhősnője, Amy éppen itt tart: húszévesen szült, napjai a kiskamasz gyerekei körüli feladatok, saját karrierje, valamint tohonya férje (és Stukker nevű kutyája) háromszögében telnek. És amikor minden összeesküszik ellene, úgy dönt, feladja, mostantól mindenki gondoskodjon magáról, beáll a „rossz anyák” triójába (Kristen Bell, Kathryn Hahn). Rögtön megismerkedésük estéjén vad szupermarketbeli piálós balhézásban kötnek véd- és dacszövetséget (a slow-motion party-montázs a film egyik legemlékezetesebb jelenete), mindhárman belátják, nem tökéletesek, és innentől mernek szabadon káromkodni, piálni, szexelni. Ugyanakkor nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy kötelező jellemfejlődés gyanánt a film megköveteli tőlük, nyerjék meg az SZMK-elnökválasztást, szerezzék vissza utálatos főnöküktől az állásukat, szelídítsék meg kölykeiket, bocsássanak meg a volt férjüknek és szerezzenek új pasit, azaz az élet minden területén álljanak a sarkukra. A hollywoodi receptre készült „rossz” filmek között (Tapló Télapó, Rossz tanár) ez a mostani mégis a felső kategóriába esik, ami elsősorban a kiváló castingnak és a három színésznőnek (plusz az ellenlábast alakító Christina Applegate-nek) köszönhető. Ugyanakkor eszünkbe juttathatja a gyerekvállalás-tematika olyan midcult darabjait is, mint A legszebb dolog vagy a Szemünk fénye, melyek újranézésre azért sokkal érdemesebbek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12889