KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Öveket becsatolni!

Baski Sándor

Allacciate le cinture – olasz, 2014. Rendezte és írta: Ferzan Özpetek. Kép: Filippo Corticelli. Zene: Rasquale Catalano. Szereplők: Kasia Smutniak (Elena), Francesco Arca (Antonio), Filippo Scicchitano (Fabio), Carolina Crescentini (Silvia). Gyártó: R&C Produzioni / Faros Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 110 perc.

Ha merész témaválasztásaival nem is apellált mindig a legszélesebb közönség figyelmére, Ferzan Özpetek pályája kezdetétől fogva könnyedén fogyasztható, közérthető filmeket készített. A török születésű rendező idővel egyre jobban idomult választott hazája, Olaszország mozgóképes tradícióihoz, így eshetett meg, hogy a Szerelem, pasta, tengerben már egyértelműen a’60-as évek olasz vígjátékainak hangulatait idézte fel. Identitásvesztésről azonban nem beszélhetünk, a rendező megpróbálja minden filmjébe átmenteni – inkább több mint kevesebb sikerrel – a sajátos özpeteki minőséget.

Legújabb munkája, az Öveket becsatolni sem kivétel. Az állandó forgatókönyvíró-társával, Gianni Romolival közösen jegyzett történet egy hollywoodi romkom alapanyagául is szolgálhatna – az egymástól mindenben különböző öntudatos pincérnő és az ősmacsó autószerelő egymásra találása a nyitójelenettől kezdve borítékolható. Özpetek zárójelbe teszi kedvenc motívumát, a kisebbségi pozícióba került egyén viszonyát a közösséggel, a korábbi filmjeit meghatározó fülledtség ellenben az Öveket becsatolnit is átitatja. A két főszereplő, Elena és Antonio kapcsolata a testiségre épül, és ezt a fizikai természetű vonzalmat Özpetek érzéki képsorokkal alapozza meg. Kamerája nem a hetero férfinézők, hanem Elena szemszögéből pásztáz, vagyis filmje a férfitestet fetisizálja, de korántsem öncélúan.

A játékidő felénél érkező drámai fordulat is özpeteki módszer – A Szaturnusz gyűrűjében, a Szent szívben és a Szerelem, pasta, tengerben is fontos szerepet kap az alattomosan támadó betegség és a kórház –, ahogy a történet egyes elemeinek elhallgatása és a fináléban történő megmutatása is bevált, és most is működő fogás. A rendezői stílusjegyek maradéktalan felvonultatása sem tudja ugyanakkor elfedni, hogy Özpetek ezúttal több ízben is elvéti az arányokat – mintha saját rajongóinak és a naiv melodrámák híveinek egyszerre próbált volna megfelelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12191