KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bűbáj és kéjelgés

Sepsi László

Las brujas de Zugarramundi – spanyol, 2013. Rendezte: Álex de la Iglesia. Írta: Jorga Guericachevarría és Álex de la Iglesia. Kép: Kiko de la Rica. Zene: Joan Valent. Szereplők: Hugo Silva (José), Mario Casas (Antonio), Pepón Nieto (Calvo), Carolina Bang (Eva). Gyártó: La Ferme Productions. Forgalmazó:ADS Service. Feliratos. 104 perc.

A véletlenül felnyársalódott újságíró tragikus történetét visszafogott letisztultsággal elmesélő La chispa de la vida után Álex de la Iglésia a Bűbáj és kéjelgéssel visszakanyarodott korai filmjeinek és az Egy őrült szerelem balladájának stiláris és műfaji eklektikájához, ahol a középkori karneválok euforikus tébolya hozza közös nevezőre a globális tömegkultúrát és az európai tradíciókat. Az Alkonyattól pirkadatig mintájára pörgős heist-filmből vérbő horrorkomédiába átforduló legfrissebb munkája hasonló enciklopédikus igénnyel nyúl a boszorkány-tematikához, mint tette azt a 800 golyó a spagettiwesternnel vagy A fenevad napja a világvége-váró okkult rémfilmekkel.

Bűnöző hősei – és a velük utazó, ugyancsak a 800 golyót idéző kisfiú – egy bravúros rablás után akadnak össze egy csapat feminista banyával, akik a boszorkánypereiről hírhedt Zugarramurdiban (Salem baszkföldi megfelelője) gyűltek össze egy orgiasztikus pizsamapartira. A magánéleti nehézségekkel küszködő rablók és a férfigyűlölő némberhorda kiegyenlítetlen összecsapása éppúgy a nemek harcának kínálja fekete humorú zsánerolvasatát, mint tette azt néhány évvel korábban a dühkóros zombiasszonyokkal operáló Kutyaház, de míg a brit variációt főképp a sörszagú egysorosok és az ötletgazdag öldöklés tette emlékezetessé, Iglesia legfrissebb szürreális tombolását a míves kompozíciók és a spanyol történelemtől a Hullajóig terjedő gazdag referenciaháló emeli ki az egyszeri brutáliák tömegéből. A Bűbáj és kéjelgés nélkülözi ugyan az Egy őrült szerelem balladájának tragikus felhangjait, és így profán könnyedségében inkább A fenevad napjának örököse, cserébe viszont magával ragadó felszabadultsággal meríti meg az európai mesekincset – élen a Jancsi és Juliskával – a švankmajeri groteszk testváladékoktól fortyogó kondérjában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11644