KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Míg a világvége el nem választ

Roboz Gábor

Seeking a Friend for the End of the World – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Lorene Scafaria. Kép: Tim Orr. Szereplők: Steve Carell (Dodge), Keira Knightley (Penny), Melanie Lynskey (Karen), Derek Luke (Speck). Gyártó: Anonymous Content. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 94 perc.

Az elmúlt évek során megszaporodtak az apokalipszis-filmek, Lorene Scafaria azonban úgy döntött, hogy bemutatkozó munkájával nem a komor világvége-víziók sorát gyarapítja, hanem választott alaphelyzetéből rendhagyó romantikus vígjátékot kanyarít. Forgatókönyvíróként is jegyzett történetében aszteroida száguld a Föld felé, és mivel a bolygónk megmentésére irányuló kísérletek kudarcot vallanak, nincs más hátra, mint a maradék néhány hétben várni az elkerülhetetlent. Miután hűtlen felesége lelécel, a biztosítótársaságnál dolgozó Dodge végső elkeseredésében útnak indul, hogy felkutassa fiatalkori szerelmét, miközben különféle bonyodalmak során társául szegődik habókos szomszédja, Penny, és egy váratlanul felbukkanó kutya.

A színészvezetésben sem utolsó Scafaria határidő-dramaturgiáját megirigyelhetnék az igazán feszesre húzott thrillerek készítői, persze a zenészként is aktív rendező a feszültségkeltés helyett a két főhős románcának egyengetésébe fekteti az energiáját (a Dalok ismerkedéshez szkriptjénél már szerzett némi tapasztalatot abban, hogyan meséljen két idegen szerelemszövő utazásáról). Az amerikai alkotó akkor is elemében van, amikor rekeszizmot ingerel, és akkor is, amikor szívet facsar: már az expozícióból is világosan kiderül, hogy pompás humorérzékkel tudja karikírozni a nagy fináléra készülő emberek viselkedését, és szerencsére nem lövi el az összes poénját az első fél órában; a társtalanná lett férfi és a társfüggő nő kapcsolatát pedig megfontolt lépésekkel építgeti. A road-movie-ként is élvezhető Míg a világvége el nem választ végéhez közeledve Scafaria talán átlépi a határt egy-egy érzelgős mondattal, de az előzmények fényében ez bocsánatos bűn: igen viccesen rajzol fő- és mellékszereplőket, lendületes ritmusban halmozza a jobbnál jobb epizódokat, és még a befejezéssel sem okoz csalódást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11228