KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

O’Horten

Schreiber András

O’Horten – norvég-német-francia, 2007. Rendezte és írta: Bent Hamer. Kép: John Christian Rosenlund. Zene: John Erik Kaada. Szereplők: Baard Owe (Odd Horten), Espen Skjonberg (Trygve Sissener), Ghita Nörby (Fru Thogersen), Henny Moan (Svea), Bjorn Floberg (Flo). Gyártó: Bulbul Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 90 perc.

A lelket is átmelegíti a skandináv hideg Bent Hamer filmjeiben. Kiváltképp, ha azok valóban északon játszódnak – a norvég rendező a Tótumfaktum Los Angeles-i kitérője után visszatért a jeges fjordokra, ráadásképp a Tojások és a Dalok a konyhából Hamer-opusokhoz hasonlóan, az O'Horten is az időskori magány és az új esélyek témáját járja körül. A 67 éves mozdonyvezető, Odd Horten egész életét a vasúti menetrendhez igazította, s miután nyugdíjazzák, a megszokásokra épülő felhőtlenségnek végeszakad. Apró, burleszkszerű jelenetekben elevenedik meg a tanácstalanság, hogy végül a szürreális életepizódok után Odd Horten révbe érjen, és szigorú vasutas egyenruháját norvég mintás pulóverre cserélje. (A szigor és a rugalmasság, pontosabban a szabályokra építkező biztonság és a lázadó szabadság ellenpontozására Hamer kétszer ülteti vonatra hősét – az Oslo-Bergen viszonylatban közlekedő vasparipa a film zárlatában zabolátlanabbnak tetszik.)

Bár Hamer mozija javarészt Oslóban játszódik, a közvetlen filmes elődöt mégis inkább Franciaországban vélhetjük felfedezni – nem csupán az új élethelyzetet látszólagos rezignáltsággal fogadó főhőst alakító Bård Owe pipája és pléhpofája, de a lassacskán hömpölygő, leheletfinoman mosolyogtató humor, a norvég direktor abszurditás-érzéke és humanizmusa is Jacques Tati filmjeit juttatja eszünkbe. A leghumorosabb helyzeteket is átható melankóliára való tekintettel az O'Horten leginkább a Playtime-ra hasonlít, azonban jelen esetben a szomorkás hangok végül lecsengenek, elvégre Bent Hamer eddigi filmjei általában (még ha a Bukowski-átirat látszólag ki is lóg a sorból) egy új, boldog beteljesedés irányába mutatnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10005