KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Citromfa

Forgács Nóra Kinga

Etz Limonizraeli-német-francia, 2008. Rendezte: Eran Riklis. Írta: Suha Arraf és Eran Riklis. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Habib Shadah. Szereplők: Hiam Abbass (Salma Zidane), Tarik Kopty (Abu Hussam), Ali Suliman (Ziad Daud), Rona Lipaz-Michael (Mira Navon). Gyártó: Eran Riklis Productions. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Salma, a palesztin özvegy a Ciszjordánia és Izrael között húzódó zöld határon gondozza családi örökségét, egy citromfa-ültetvényt, ám egy nap a szomszédjába költözik az új izraeli védelmi miniszter a feleségével, Mirával. A házaspár biztonságát fenyegető terrorveszélyre hivatkozva az izraeli titkosszolgálat határozatot hozat az ültetvény kivágására, ami beindítja az események gépezetét: Salma ügyvédet fogad, hogy megvédje citromfáit. Az allegorikussá váló alapkonfliktuson túl („a fa olyan, mint az ember”) Salma nála fiatalabb ügyvédével kibomló románca, a palesztin konzervatív férfiklub rosszalló figyelme, a miniszteri házaspár napvilágra kerülő értékrend-különbségei és egy legfelsőbb bíróságig vitt per fordulatai alkotják a problémaszövevényt.

A történet magában hordozza tehát annak a lehetőségét, hogy példázatszerűvé vagy melodramatikussá váljon, ettől a két szélsőségtől a részletek iránti érdeklődés és az arányérzék menti meg. A Citromfa szűkszavú párbeszédeiben, utalásaiban körvonalazza az izraeli-palesztin konfliktust, reflektál a kortárs katonai-politikai mechanizmusokra, és visszatükrözi a globális média működését – iróniával, mégis kifejezve a történelemi múltban gyökerező problémák jelen körülmények közötti megoldhatatlanságát. Mégis leginkább két nő, a zsidó asszony és a figyelem fókuszába kerülő palesztin özvegy csendes drámájává válik a szimbolikus helyszínen, a népeket és embereket elválasztó (és szükségszerűen összekötő) zöld határon játszódó eseménysor. Öntudatra ébredésük röpke képet ad a tradicionális közel-keleti és a modern nyugati nőiségről, és a közös nyelv hiánya, a tradíció merevsége vagy a kirekesztő politika által okozott emberi magányról.

Eran Riklis filmje kissé egyenetlen, de egyszerűségében finom darab, olyan hozzáértő recept alapján keveri a fanyar humoros, az édes és a keserű ízeket, mint az a citromital, amivel Salma a vendégeit kínálja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9859