KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagkapu

Barotányi Zoltán

Kellett nekünk annyit emlegetni űrhajós isteneket: megjelentek, akár az utált rokonok, és itt maradtak a nyakunkon. Ők hozták el a fényt, a tüzet, fizikát, a nemzeti alaptantervet, no és a civilizációelméleti fejtegetések átkos hagyományát.

A tradíció akkor is dolgozik, ha véletlenül nem nézünk oda: példának okáért a legendás hírű Roland Emmerich (elégséges, ha filmjei közül csak a Tökéletes katonát említjük) ezúttal egy komplett, Kurt Russellel súlyosbított őstörténetet álmodott a béketűrő és a végtelenül képlékeny filmszalagra. Filmünk hajnalán egy ifjú lingvista felfedezi a prae egyiptomi írást, amely – bár erről még a film készítői sem tudnak – a megszólalásig emlékeztet az ősi türk-magyar rovásírásra. A fiatalember sorra desifrírozza a rejtélyes kifejezéseket: „puli”, „pörkölt”, „fokos”, „törköly”, „köcsög”, „anyád”, „paraszt” – s az egészből nem ért egy büdös kukkot sem. Ez éppen elég ok arra, hogy Kurt Russel és tucatnyi zöldsapkás társaságában átlőjék őt a legendás Téli Hatszög csillagképeivel díszített csillagkapun, egyenest a bús galaktikus messzeségbe. Itt, egy távoli bolygón Egyiptomból teleportált kolhozparasztok nyögik az igát, s szolgálják hamis, ám történetileg hiteles isteneiket: ekkor kiderül, hogy civilizációnkat messze galaxisból érkezett torz akarnokok teremtették, kiknek külcsínyét csak a belbecsük múlja alul.

A rabigát végül legyőzi a lamur, az Eizensteinen iskolázott protokoptok elzavarják Anubiszt és Oziriszt, s egy végső robbanásban feltárul a Rá napisten igazi, „nyolcadik utas” pofája. Igaz is: ez utóbbi teremtmény szintúgy megpróbált érintkezésbe lépni az emberi fajjal, de hasztalan civilizatorikus gesztusok helyett megelégedett a peték lerakásával. Magunk között legyen mondva: neki volt igaza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=870