KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiálts a szabadságért!

Koltai Ágnes

 

Sir Richard Attenborough lassacskán elnyeri „az angol film élő lelkiismerete”-szerepet. Amikor leforgatta a Gandhit, nem csupán az erőszakmentes politika törékeny, szemüveges, mezítlábas apostola előtt tisztelgett, hanem szinte vezekelt az indiaiak előtt az angol kolonializmus – erkölcsprédikáló, tankönyvekbe illő – bűneiért. A Gandhi megszabadította a „művelt nyugatot” lelkiismeret-furdalása maradékától, s India kizsigerelésére már csak kedves emlékként, a gyermekkor utáni sajgó nosztalgiával gondolnak vissza.

A Dél-afrikai Köztársaságban játszódó, s a szabadságharcos Steve Biko halálát (meggyilkolását) bemutató Kiálts szabadságért! is mintha a társadalmi pszichés görcsök feloldását szolgálná. Mert igaz, hogy a fehér ember igázta le a színes bőrűeket, és évszázadok óta kisemmizi, megveti, megalázza őket, de hát Biko szadista megkínzását mégiscsak egy fehér újságíró kürtölte világgá – saját, és családja életének kockáztatása árán.

Attenborough filmjében a fekete kontinens úgy jelenik meg, mint Sidney Pollack Távol Afrikától című filmjében. A maga tagolatlan, egyszerű szépségében, sajnálatra méltó szegénységében és valamiféle hamvas tisztaságban. Amit a fehér ember sem tudott tönkretenni, legfeljebb egy kicsit elrontani. De majd erkölcsös és tiszta szívű fehérek, megérezve a feketék elszántságát és igazát, történelmi elégtételt nyújtanak a tengernyi szenvedésért.

Bárcsak ilyen jámbor volna a történelem!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5538