KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmfőiskola

Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel

Három Világ diákjai

Dobos Éva

A nemzetközi Filmes és Televíziós Iskolát, más néven „A Három Világ Iskoláját” 1986 decemberében, az Új Latin-Amerikai Film VIII. Nemzetközi Fesztiváljával egy időben avatták fel a Havanna közelében lévő San Antonio de Los Banosban. Az iskola az előző, VII. Filmfesztivál alkalmával létrehozott Alapítvány segítségével született meg. Az Új Latin-Amerikai Film Alapítvány autonóm szervezet, székhelye Havanna, elnöke a Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez, s fő célja hozzájárulni Latin-Amerika, a Karib-szigetvilág, Afrika és Ázsia népeinek művészeti fejlődéséhez és kulturális szuverenitásához. Az Alapítvány és az iskola fölött nem a kubai állam gyakorol felügyeletet; az iskola fölöttes szerve maga az autonóm Alapítvány. Igazgatója az argentin filmrendező, Fernando Birri. Az intézményben 1987 januárjában 82 harmadik világbeli fiatal kezdte meg tanulmányait.

Lehet-e és kell-e a művészetet tanítani? Ha igen, mi az, amit tanítani lehet belőle?

Nem vagyok a leghivatottabb erre a kérdésre válaszolni, lévén, hogy magam nem jártam főiskolára. Azt hiszem, lehet valaki művész anélkül, hogy elvégezné a főiskolát. Empirikus úton is lehet technikai képzettséget és általános kulturális képzettséget szerezni, ha az illetőnek van tehetsége, ami minden hivatás gyakorlásához alapvető fontosságú, a művészeti hivatás esetében pedig kiváltképpen, de a technológia – mely látszólag leegyszerűsödött, valójában azonban bonyolultabb, mint valaha is volt – szükségessé teszi a főiskolai képzést.

A főiskolára már előzőleg felkészült emberek jelentkeznek-e? Hogyan választják ki, kit vesznek fel és kit nem?

A Főiskola elvileg megkövetel bizonyos kulturáltságot a jelentkezőktől, ezért a pályázóknak egyetemi előkészítői végzettséggel kell rendelkezniük, vagyis az egyetemi tanulmányok előtt kell állniuk. A főiskolának egyetemi rangja van, azaz a főiskolai diploma ugyanannyit ér, mint más egyetemi ágazatok diplomái. Most nézzük, hogyan zajlik a felvétel. A kiválogatás egy kérdőív alapján történik. Ezen a főiskolán sokféle ország diákjai tanulnak, főként latin-amerikaiak, azonban – kis részben – képviselteti magát Afrika és Ázsia is. A résztvevő országok mindegyikében létezik egy intézmény, amely meghirdeti a pályázatot, és megszervezi a felvételi vizsgát. A vizsga során egy kérdőívet kell kitölteni. Ennek alapján állapítják meg a diákok felkészültségét a filmművészetről, valamint általános kulturális, történelmi, filozófiai stb. képzettségüket. A kvóta országonként igen csekély, minden országból 4 diákot vesznek fel évente, beleértve Kubát is. A pályázatra nagyon sok, mindkét nembeli fiatal jelentkezik, és a vizsga rendkívül szigorú elemzése után általában 500 vagy 1000 jelentkezőből választják ki azt a négyet, aki a Főiskola hallgatója lesz. Ez tehát a felvételi formája. Ami magát a képzést illeti, van egy első év, amelyet bevezető évfolyamnak neveznek. Ennek során a diák általános ismereteket kap a filmgyártás minden területéről. A hallgatók világítástechnikát, fényképezést, montázstechnikát, színészvezetést, forgatókönyvírást, díszlettervezést stb. tanulnak, összegező módon, egy kilenc hónapos tanfolyam során. Ez után a bevezető tanfolyam után újabb értékelés következik. Azok a diákok, akik megfelelnek az iskola kívánalmainak, tovább lépnek, hogy a hároméves rendes tanfolyam hallgatói legyenek. Ebben az évben egy kicsit engedékeny volt a Főiskola, lévén, hogy a diákoknak csaknem 90 százaléka a rendes tanfolyam hallgatója lett. A következő évben már szigorúbb lesz a válogatás: úgy számolunk, hogy a bevezető évfolyamban végezetteknek mintegy 60 százaléka jut majd tovább.

– Milyen garanciát nyújt a Főiskola arra, hogy akik elvégzik, valóban rendezők lesznek? Egyáltalán, ad-e ilyen garanciát a diploma?

– Kubában erre minden garancia megvan. Vagyis a végzett hallgatók, tanulmányi eredményüknek megfelelően, bekerülnek a filmiparba, a televízióba, a videoműhelyekbe vagy a rádióba, mert a Főiskola mindezekre az ágazatokra képesítést ad. A kontinens többi részét illetően nem tudjuk, mi vár a hallgatókra. Bár azok a részben állami, részben magánintézmények, melyek Latin-Amerika-szerte részt vállalnak a költségvetésből, vállaltak bizonyos garanciákat arra, hogy elhelyezik a végzett hallgatókat magánvállalatoknál vagy másutt. A bevezető évfolyam hallgatói számára, a kitűnő tanári kar tagjain kívül, már eddig is olyan jelentős személyiségek vállaltak előadás-sorozatokat vendégprofesszorként, mint például Carrière, aki Buñuel és Marco Ferreri forgatókönyvírója. Az év során még olyan további vendégprofesszorok várhatók, mint Francis Coppola és Sidney Pollack; a végzett hallgatók tehát, akiknek ilyen személyiségek voltak a tanárai, biztos, hogy nemcsak saját országukban, de más országokban is komoly előnnyel indulnak, ha állásra pályáznak.

– Fernando Birri, a főiskola igazgatója a főiskola alapító okmányában hangsúlyozza, hogy az intézmény nem tipikus filmakadémia. Miben nyilvánul ez meg?

– Ennek a megmagyarázására Birri lenne hivatott. Megpróbálom a magam módján magyarázni. Birri költő, ugyanakkor nagyon nagy kulturális felkészültségű ember, és harcosa a haladó latin-amerikai filmnek. Birri elképzelése, szerintem, egy tökéletesen szentségtörő iskola. Vagyis, hogy a főiskola a legcsekélyebb mértékben se engedelmeskedjék semmiféle ortodoxiának, az eszmék semmiféle dogmatizmusának. Szabadgondolkodó iskolát akar. Olyan iskolát, amely az alulfejlettség, az elkerülhetetlen antiimperialista harc valóságának talajából nő ki; fontosnak tartja azonban, hogy mindez ne kösse gúzsba az esztétikai kifejezésmódot, s ne gátolja meg polémikus, sem pedig esztétikailag ambiciózus művek alkotását. Kreatív filmművészetet akarunk teremteni, és ehhez kell alapul szolgálnia az iskolának. Atipikus az iskola rendkívüli rugalmassága is: nincsenek merev sémák az órarendet tekintve, és az adott kereteken belül nagyon nagy a szabad választás lehetősége. Tiszteletben tartják a diákok egyéniségét, engedik, hogy azok képességeiket egyéni hajlamaik, esztétikai ízlésük és kritériumaik szerint bontakoztassák ki. Számomra ezért ez az iskola a világ legjelentősebb filmfőiskolája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5116