KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

René Clément halálára

Bikácsy Gergely

Most már örökre a Harc a sínekért rendezője marad.

Az 1913-ban született René Clément néhány rövidfilm után szinte a semmiből feltűnve vált az 1945 utáni francia film nagy ígéretévé. A Harc a sínekért utólag megrendezett dokumentumfilm a francia vasutasok német megszállás alatti küzdelméről. Sokan egy jövendő francia neorealizmus első fecskéjét látták és ünnepelték benne. Clément tehetsége azonban másutt rejlett. Nem véletlenül választotta Cocteau a Szép és a szörnyeteg technikai rendezőjéül: a francia filmszakma legbiztosabb professzionistája volt. Egy ideig kísérletező művésznek hitték, fesztiválok tucatjain díjazták. Pedig önálló stílussal, eredetiséggel ritkán jeleskedett: megbízható, fölényes szakmai tudással mindig.

Legérdekesebb, időtálló filmje a nálunk is népszerű és sokszor vetített Tiltott játékok. Erős és megragadó dokumentum-hitelesség vegyül benne érzékeny lélektani ábrázolással és enyhén giccses művészkedéssel. Nagyszabású és roppant becsvágyú Zola-adaptációja, a Patkányfogó igyekvő és hajszálpontos adaptáció maradt. A Monsieur Ripois-t Angliában forgatta: e játékos és besorolhatatlan komédiában Gérard Philipe egyik legjobb szerepét játszatta. Clément utolsó igazán jó filmje fiatal Alain Delon korai remeklésével a Tűző napfény 1960-ból. Ma is frissnek hat. Utolsó, hatvanas években késült filmjei mind lélektani-bűnügyi opusz, híres amerikai színészekkel. A magyar televízió is vetítette néhányukat: korrekt, bár feledhető dolgozatok.

Halálával öregebb lett a francia és európai film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/05 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=265