KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak a baj van veled!

Barkóczi Janka

En liberté! – francia, 2018. Rendezte: Pierre Salvadori. Írta: Benjamin Charbit, Benoît Graffin és Pierre Salvadori. Kép: Julien Poupard. Zene: Camille Bazbaz. Szereplők: Adèle Haenel (Yvonne), Pio Marmai (Antoine), Audrey Tautou (Agnès), Damien Bonnard (Louis). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 108 perc.

 

Yvonne, a fiatal nyomozónő egyedül marad kisfiával, miután férje egy akció közben életét veszti. A köztiszteletben álló zsaru emlékére a városban szobrot állítanak, elneveznek róla egy virágos terecskét, és már majdnem teljesen a mennybe menesztik, amikor egy véletlen folytán kiderül, hogy fényes karrierje mégsem volt egészen makulátlan. Yvonne rájön, hogy évek óta hazugságban élt, a korrupt férfi miatt ráadásul nyolc éve ül börtönben valaki, akit ártatlanul ítéltek el egy soha el nem követett ékszerbolti rablásért. Az asszony megpróbálja jóvátenni a történteket, és szárnyai alá veszi a frissen szabaduló, kissé labilis idegállapotú Antoine-t. Hiába a kölcsönös szimpátia, valódi indokait nem kötheti pártfogoltja orrára, ezzel pedig további galibát okoz. Miközben mindenki azon töri a fejét, hogyan tovább, a gyereknek mesélt esti mesékben az apa alakja szuperhősből piti gazemberré válik.

Pierre Salvadori gyorsan felejthető vígjátéka legfeljebb a színésznők, a rendőrnőt játszó, korábban már a Dardenne-fivéreknél is feltűnt Adèle Haenel és az Antoine hitvesét alakító Audrey Tautou miatt érdekes. Előbbi frissességével, utóbbi laza rutinjával szórakoztatja a nézőt, de még ketten együtt is kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy összeálljon a történet. A cselekmény fárasztóan kusza, a figurák kínosak, az igazán jó poénok olyan ritkák, mint Antoine tiszta pillanatai. A rémisztően közhelyes életigazságok és a szakállas viccek értelmetlen összevisszaságban váltják egymást, és ez az egész filmet érdektelenné teszi. Hiába akad benne néhány jó és finoman megrajzolt pillanat, legalább ugyanannyi másik az ízléstelenség határát súrolja. A ritmusproblémák szétesővé, esetlegessé züllesztik a történetet, amivel összességében az a legnagyobb a gond, hogy az utolsó pillanatig nem derül ki róla, hogy őszinte blődli vagy finom komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14024