KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sötét bűnök

Kránicz Bence

Dark Crimes – amerikai-lengyel, 2016. Rendezte: Alexandros Avranas. Írta: David Grann cikke alapján Jeremy Brock. Kép: Michel Englert. Zene: Richard Patrick és Tobias Enhus. Szereplők: Jim Carrey (Tadek), Marton Csokas (Kozlov), Charlotte Gainsbourgh (Kasia), Zbigniew Zamachowski (Lukasz), Kato Outinen (Malinowska). Gyártó: RatPac Entertainment / InterTitle Films / Opus Films. Forgalmazó: Romis Mozi. Feliratos. 92 perc.

 

Talán a szereposztók iróniájáról árulkodik, de az is lehet, hogy csak a film kudarca miatt tűnik úgy, hogy a „komoly” Jim Carrey-filmek újabb, de nem egészen friss (2016-os) darabja sokkal jobban működött volna a régi Carrey-t mozgósító krimiparódiaként. Miközben a detektívet adó Carrey és a gyanúsítottak hosszú sora halálra vált arccal vagy tébolyultan csillogó tekintettel magyaráznak bűnről és bűnhődésről, csak arra tudunk gondolni, hogy előmászhatna a komód mögül Ace Ventura egyik borza, vagy a főhős felvehetné végre a Maszkot, lendületesebbé téve a nyomozást.

Ilyesmiről szó sincs. Senki nem mesél vicceket. Egy lengyel szexklub szadista – Sadowski nevű – vendégét megfojtották, és a Carrey-hős szerint a tettes még szabadlábon van. Az élveteg író, aki kiadatlan, ám hangoskönyvként elérhető írásában pontos hely- és sebismerettel dolgozza fel a bűnügyet, gyanúsabb mindenki másnál. Marton Csokas figurája nyolcvanas évekbeli kábelnoirok főgonoszait idézi, kegyetlen félmosollyal képes elmondani a legnagyobb sületlenségeket is („A folyók erednek valahonnan. És torkollanak valahová.”) Charlotte Gainsbourgra vélhetően azért bízták a BDSM-szexet élvező exprostituált szerepét, mert címszerepet játszott A nimfomániásban. A kelet-európai atmoszférát a faberakásos belső terek és Vlad Ivanov rendőrfőnöki jelenléte szavatolja.

A görög Alexandros Avranas alsó-hollywoodi bemutatkozása kínos, de nem erények nélkül való film, az elfojtott őrületet jelképező, hamis harmóniát teremtő szimmetrikus kompozíciók például sokáig képesek belénk fojtani a nevetést. Végül a camp érzékenységénél lyukadunk ki: mikor a történet vége felé Carrey a sarokba kuporodva bőg engesztelhetetlenül, egy másik bizonytalan státuszú sztár, Nicolas Cage vécés nagyjelenete juthat eszünkbe az idei Mandyből, amely a Sötét bűnöknél mélyebbre merül a trashben, ezért kultikus potenciálja is nagyobb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13853