KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Briliáns válás

Kovács Kata

Brillantissime– francia, 2017. Rendezte: Michele Laroque. Írta: Geraldine Aron darabjából Lionel Dutemple és Benjamin Morgaine. Kép: Kika Ungaro. Szereplők: Michele Laroque (Angela), Kad Merad (Steinman), Francoise Fabian (Claire), Gérard Darmon (Georges), Rossy de Palma (Charline). Gyártó: StudioCanal / Nolita Cinema / Princesse Bell. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 95 perc.

 

A tavalyi év legmenőbb francia női mozija, az Ötven tavasz nyomdokain járó Briliáns válás komédiája harsányságban több, eleganciában kevesebb elődjéhez képest, holott a főszerepet alakító Michele Laroque (Addig jár a korsó a kútra, A szomszéd) nem kevésbé karizmatikus színésznő, mint az Aurore-t játszó Agnès Jaoui: ám túlvállalta magát, amikor – pályája során először – a rendező-forgatókönyvírói székbe is beleült. Mindkét film egy változó korba lépő, magányos nő válság-története, női kapcsolatokkal a középpontban, anya-lánya egymásra találással, és a B-oldal megkezdésének nagy, önreformáló ráébredéseivel. Laroque ráadásul egy olyan darabot adaptált, amelyben már a színpadon is szerepelt, a gyöngyvásznon mégsem sikerült valódi mélységet előcsalni az egyébként meglehetősen banális történetből és figurából. De míg a szomorkásabb Ötven tavasz a melodráma (bár néhány összetettebb poén révén a szatíra irányába is kacsintgat), addig a Briliáns válás végig habkönnyű vígjáték.

Angela ragyogó és csinos felső-középosztálybeli nő, akit karácsony napján egyszerre hagy faképnél a férje egy fiatalabbért és a nagykamasz lánya az önállósodás jegyében, majd néhány kerülőút után minden szakmai dilemmától mentes szerelmi kapcsolatba keveredik nem épp karizmatikus terapeutájával, a tökéletesen súlytalan mellékszálakon pedig egy excentrikus legjobb barátnő, egy új barát, a narcisztikus édesanya és a család cuki labradorja terelgeti egy boldogabb élet felé. A menopauzával újrakezdő nők történetei a moziban általában az érdekes színészi alakításoknak köszönhetik főbb érdemeiket (mint a legismertebb példák, az Egyszerűen bonyolult Meryl Streeppel, vagy a Minden végzet nehéz Diane Keatonnal) – a Briliáns válást pedig éppen ennek hiánya sorolja a feledhető francia komédiák közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13845