KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Izlandi amazon

Baski Sándor

Kona fer í stríð – izlandi, 2018. Rendezte: Benedikt Erlingsson. Írta: Ólafur Egilsson. Kép: Bergsteinn Björgúlfsson. Zene: David Thór Jónsson. Szereplők: Halldóra Geirharðsdóttir (Halla), Jóhann Sigurdarson (Sveinbjörn), Juan Camillo Roman Estrada (Juan), Jörundur Ragnarsson (Baldvin). Gyártó: Vintage Pictures / Köggull Filmworks / Slot Machine. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 101 perc.

 

Első rendezésével, a Lovak és emberekkel Benedikt Erlingsson a természettel sajátos szimbiózisban élő izlandiak bestiáriumát rajzolta meg. A távolságtartó, fanyar hangvételt második filmjében empatikusabb prizmára cserélte: egy olyan főszereplőt választott, aki ugyan saját környezetében is különcnek számít, de kötődése Izlandhoz nem képezheti vicc tárgyát. Halla, a középkorú énektanár titokban újra és újra szabotálja az izlandi tájon sebként éktelenkedő alumíniumgyár működését. Célja, hogy megakadályozza a kínai befektetők érkezését, akik újabb beruházásokkal tovább veszélyeztetnék a környezetet. A nő számára a dilemmát nem az egyre komolyabb erőkkel felvonuló nyomozóhatóságok jelentik, hanem, ahogy az az ökoterrorizmust taglaló filmekben (Sötét húzások, A Kelet) megszokott, a személyes ambíciók előtérbe kerülése. Értesítést kap róla, hogy négy évvel ezelőtt beadott kérelme alapján örökbe fogadhat egy elárvult ukrán kislányt, ami nyilván gerillakarrierje végét jelentené.

A Lovak és emberekhez hasonlóan a fő attrakciót ezúttal is Bergsteinn Björgúlfsson operatőr lenyűgöző totálképei jelentik, amelyek a képeslap-romantika helyett Halla dühét és motivációját hívatottak alátámasztani. Erlingsson ugyanakkor az abszurd humorról sem mond le, a fajsúlyos témát olyan running gagekkel ellenpontozza, mint a soundtrackről gondoskodó zenészek megjelenítése, vagy a szerencsétlen külföldi turista, akit állandóan letartóztatnak; ők ráadásul később dramaturgiai funkciót is kapnak. Az Izlandi amazon mégis a címszereplő miatt érdemel leginkább figyelmet: Hallával egy olyan öntudatos, erős, és senkivel össze nem téveszthető női hőst teremtett a rendező, aki akkor is alkalmas a példaképszerepre, ha a módszereivel esetleg nem is értünk egyet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018 /10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13841