KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A mi emberünk

Soós Tamás Dénes

Our Kind of Traitor – angol – francia, 2016. Rendezte: Susanna White. Szereplők: Ewan McGregor, Naomie Harris, Stellan Skarsgård. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 108 perc.

 

Nehéz a John le Carré-rajongók élete. Bár a moziban reneszánszukat élik a kémthrillerei, az adaptációkon a túltermelés jelei mutatkoznak. A színvonal kileng, egy Suszter, szabó, baka, kémre egy Panamai szabó jut – vagy egy A mi emberünk. Pedig a történetben, amely a maffiapénzeket tisztára mosó angol bankok körül bonyolódik, van kraft, de a forgatókönyvet jegyző Hossein Amini kiheréli a zsánert azzal, hogy olyan kémthrillert ír, amiben mindenki az, akinek mondja magát, vagy akinek az első pillanattól látszik. „A gonosz az gonosz, nem társadalmi tényezők függvénye” – filozofálnak a filmben, pedig ez így, kontextus híján, nem annyira az idézett Leszek Kolakowski, hanem az amerikai B-filmek nagy gondolata, amik az árnyalt jellemrajzon spórolnak („a gonosz az gonosz és kész”), hogy a felpörgetett cselekményre fókuszálhassanak. Csakhogy itt a cselekmény is csalódást kelt, ugyanis merő fantasy az, ami a szemünk előtt zajlik: az irodalomtanár és ügyvéd felesége egy marokkói nyaraláson összebarátkozik az orosz maffia jószívű pénztárosával, akit az új főnök el akar tenni láb alól, így hát hőseink a segítségére sietnek: pen drive-ot szállítanak az MI6-nek, és ha kell, embert is ölnek a védelmében. Pusztán azért vállalják mindezt, mert „nemes jellem” a tanár úr, akinek karakterét az bonyolítaná, hogy míg az idegen orosz maffiózóért az életét is feláldozná, férjként már korántsem ilyen hűséges. De amint csavarodni kezd a történet, a házastársi válságról épp olyan gyorsan feledkezik meg Susanna White rendező, mint a lélektani hitelességről. Danny Boyle operatőre, Anthony Dod Mantle szellemesen fényképezi ezt a hosszú, üres terekbe és tükröződő felületekre komponált techno-thriller világot, arról már nem ő tehet, hogy a tévérendezőnőnek minden motívumról egy giccses kép jut eszébe: a vérről a hó, a drogról a szédülés. Apropó, tévé: bár messze nem volt tökéletes az Éjszakai szolgálat, A mi emberünk humortalan blődlije a legjobb érv a regények tévésorozatra adaptálása mellett. Le Carré-rajongóknak érdemes kivárásra játszaniuk: 2018-ban érkezik A kém, aki bejött a hidegről miniszériája Aidan Gillennel (Kisujj a Trónok harcából) a főszerepben.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13173