KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mi vagyunk a legjobbak!

Jankovics Márton

Vi är bäst! – svéd, 2013. Rendezte: Lukas Moodysson. Írta: Coco Moodysson képregénye alapján Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantas. Szereplők: Mira Barkhammar (bobo), Mira Grosin (Karen), Liv LeMoyne (Hedvig), Jonathan Salomonsson (Elis). Gyártó: Memfis Film / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 102 perc.

 

Lukas Moodysson már első nagyjátékfilmjével demonstrálta, hogy a tinédzserlét kihívásait nemcsak az Amerikai pite harsány műfaji öntőformájában lehet filmre vinni. A tizenévesek autonóm, saját keringési pályákkal bíró univerzumát bájos humorral és érzékeny kisrealizmussal feltáró Redvás Åmål jól mutatta, hogy a kamaszkor az önkeresés kitüntetett időszaka, nem pedig a paradicsomi gyerekkort a felelősségteljes felnőttkorral összekötő zavaros átmenet, melyen a lehető leghamarabb át kell evickélni. Innen nézve sokszor épp a felnőttek kompromisszumokba fásult világa tűnik abszurdnak és értelmetlennek.

A rendező feleségének képregényéből adaptált Mi vagyunk a legjobbak! visszatér ehhez a látásmódhoz, és ugyanabban a keresetlen stílusban ábrázolja kiskamasz hőseinek szívmelengető, ám viszontagságos útkeresését, mint az 1999-es debütfilm. A zene, ami Moodysson filmjeiben eddig is a karakterek identitásképzésének egyik legfőbb eleme volt, ezúttal előlép a hangkulisszák takarásából, és cselekményszervező szerepet kap. A társadalmi szokások hatalma ellen fiús kinézettel tüntető Bobo és Klara ugyanis már nem pusztán szobájukban bömböltetik kedvenc dalaikat, hanem saját punkbandát alapítanak, melybe később beveszik a keresztény családból származó, jól nevelt (és kitűnően gitározó, éneklő) Hedviget is. A zenekar fejlődésének és végső megmérettetésének központi szála köré fonódik a lényegi történet, amely a három lány egyre elmélyülő barátságáról szól. Ezt a köteléket nem bomlaszthatja fel sem a szülők és iskolatársak értetlenkedése, sem a fiúkon való marakodás, sem pedig az Isten létezésével kapcsolatos világnézeti különbségek.

Moodysson ezúttal sem erőszakolja bele az életet egy túlzottan célirányos elbeszélés keretei közé: a komótosan és kissé tétován haladó, epizodikus cselekmény bőven hagy teret a kiskamaszok személyiségformáló mélázásának és kreatív csapongásának. Ehhez járul hozzá a természetes, mindenféle manírt nélkülöző színészi játék, mely elengedhetetlen az improvizatív jelenetek hitelességéhez. A nagy drámai végkifejlet helyett a rendező ezúttal is apró, hétköznapi happy enddel ereszti útjára a lányokat, melyet outsider-létük nyilvános felvállalásának katarzisa hoz el számukra, akárcsak a Redvás Åmålban. A vidéki ifjúsági házban kavart kis botránnyal rácáfolnak a punk halálhírére, és megbizonyosodnak róla, hogy bármit is gondoljon a világ, tényleg ők a legjobbak. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11889