KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üss vagy fuss

Varró Attila

Hit and Run – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Dax Shepard és David Palmer. Kép: Bradley Stonesifer. Zene: Robert Mervak és Julian Wass. Szereplők: Dax Shepard (Yul), Kristen Bell (Annie), Tom Arnold (Randy), Bradley Cooper (Alex), Michael Rosenbaum (Gil). Gyártó: Panay Films / Primate Pictures / Kim and Jim Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 100 perc.

Az „amerikai független film” szókapcsolat hallatán a rutinosabb filmrajongóknak elsősorban kisköltségvetésű, érzékeny filmdrámák képsorai peregnek fel a mentális vásznakon, netán huszonéves hipsterek párkapcsolati szájtépései – de a legritkább esetben dübörgő autós üldözések, mókásan bevert orrok és nyugdíjas swinger-partik egy motelszobában. Az MTV-s átverős showkból (Punk’d), tévés családsorozatokból (Vásott szülők) és bizarabb romkomokból (Anyám, The Freebie) ismert komikus, Dax Shepard második nagyjátékfilmjével bebizonyította, hogy nem csupán kínos mockumentary-t lehet összehozni egy filléres akciófilm ötletéből (Brother’s Justice), de a vágyálom akár meg is valósítható – ha van hozzá egy működőképesre megírt forgatókönyv, pár dögös verda a mélygarázsban, fél tucat jó nevű hollywoodi színészhaver, és ha történetesen Kristen Bell mellett ébredhet az ember reggelente.

Az Üss vagy fuss barkács-akciókomédiája nem lesz a 21. század Ágyúgolyó futama, de komoly esélyekkel indulhat a Tiszta románc-klónfilmek Burt Reynolds különdíjáért: a bosszúszomjas bankrabló-cimborák, idegbeteg exek és meleg rendőrök elől 1967-es Lincoln Continental álomautóban menekülő szerelmespár vidéki hajszafilmje rutinosan hozza a poszt-tarantinós gengszterfilmek duma-akció-duma-akció dramaturgiáját, tisztes kaszkadőrmutatványokat produkál a gyorsvágásos, digitáleffektes kortárs trend ellenében és pont annyi politikailag inkorrekt geget tartalmaz két romantikus évődés között, amitől még működik karcosabb randifilmként. Ráadásul az amerikai indie-filmek önvallomásos elkötelezettsége is feldereng az akciók hátterében: Shepard saját eseménydús ifjúkorát eleveníti fel a fészerből előszedett fallikus sportjárgánnyal, hogy egy utolsó óriási tombolás után hátrahagyja kibelezve és összetörve egy motelparkolóban, együtt a buzizós beszólásokkal és rosszéletű haverokkal – majd egy sírig tartó, felnőtt párkapcsolat reményében távozzon a szalmaszőke álomnő oldalán a nagyvárosi jövő felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11287