KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag

Ó, testvér, merre visz az utad?

Gervai András

A színész közreműködése nélkül készített gazdag pályarajz.

Kimberly Potts gazdagon dokumentált élet- és pályarajzában Clooney lassan meglóduló karrierjének történetét, tévésorozatai és filmjei megszületésének, forgatásának és fogadtatásának részleteit, dokumentumait mutatja meg, s bepillantást enged a hollywoodi film- és szórakoztatóipar kulisszái mögé, a sztár-, és pénzcsinálás rejtelmeibe. Egyedül talán annak a gyakori emlegetését és a példákat érezzük feleslegesnek, hogy a színész hogyan mókázott a forgatásokon. Az amerikai újságírónő ugyan nem hallgatja el a saját véleményét, de inkább kritika-, és interjúrészleteket idéz és szembesít, hősét azonban érdekes módon nem interjúvolta meg. A furcsa című könyvet (miért lenne Clooney az utolsó sztár?) alapos filmográfia, rengeteg információt tartalmazó kronológiai összefoglaló, forrás- és tárgymutató, és gazdag képanyag egészíti ki, valamint az 1964 és 1976 közötti 100 kedvenc Clooney-film listája. Ebben csak hat nem angol, amerikai film található: Antonioni, Bertolucci, Costa-Gavras, Godard, Lelouch és Kalatozov egy-egy opusza.

Clooney – akiben már kisfiúként tombolt a szereplési vágy – 1982-ben, 22 éves korában, félbehagyott egyetemi tanulmányok után érkezett Beverly Hillsbe, világmegváltó tervekkel. Jó egy évtizedig azonban nem jutott egyről kettőre: középszerű, vagy gyengébb televíziós sorozatokban, és 15 bukott próbaepizódban (pilotban) játszott többnyire érdektelen karaktereket, amíg – kitartásának és magabiztosságának is köszönhetően – szerződtették a Vészhelyzet sorozatba, dr. Doug Ross gyerekorvos szerepére. Bár igazából mindig is filmes karrierre vágyott, 1994-től öt évadon át okosan és óvatosan kitartott az egzisztenciális biztonságot nyújtó, és a belőle sztárt csináló széria mellett. Korábban nyolc felejthető, kínos filmben (például a Gyilkos paradicsomokban) játszott kisebb-nagyobb szerepet, a legelsőt André Szőts moziba soha nem került, részben Magyarországon forgatott munkájában, a Grizzly II: The Koncertben – most azonban gondosan szelektálhatott a beérkező sok ajánlat közül. A Robert Rodriguez rendezte Alkonyattól pirkadatig (1996) meghozta számára a szakmai elismerést, a stúdiók pedig elkezdték forgatókönyvekkel bombázni. Rendezte többek között Terrence Malick, Stephen Frears, Alexander Payne, a leggyakrabban pedig Steven Soderbergh (vele közös produkciós céget is alapított), és a Coen testvérek.

A Viharzóna (2000) volt az első filmje, amely elsöprő anyagi sikert aratott, de a neve még mindig nem bizonyult eléggé közönségcsalogatónak. Áttörést jelentett, hogy 2006-ban ő lett az Amerikai Filmakadémia történetében az első, akit két különböző filmért egyszerre három Oscarra is jelöltek: a Sziriánáért a legjobb mellékszereplő, a nagyszerű Good Night, and Good Luck című filmért pedig a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyv díjára. Potts szerint művészként csak ekkortól teheti szabadon, amit akar.

Clooney az elmúlt közel két évtizedben fokozatosan találta meg, építette fel önmagát. A szívdöglesztő férfiból televíziós manírjait levető, szerepeit gondosan megválogató, jó színész, fajsúlyos, politikailag elkötelezett filmek rendezője lett. Közéleti szerepet is vállal, kiáll fontos ügyekért, értékekért, elítélte például az iraki háborút. Az ENSZ jószolgálati nagykövete: Not On Our Watch nevű alapítványa és két darfúri dokumentumfilmje segítségével (is) fel akarja hívni a világ figyelmét a humanitárius katasztrófákra. A sztárságot tartalommal tölti meg, népszerűségét a közösség javára használja fel.

Jaffa Kiadó, 2012. Rézműves László fordítása


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11207