KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Mussolini végnapjai

Bikácsy Gergely

 

Húsz év telt el a marxista kritikus, Carlo Lizzani első filmje, a Bátrak csapata (1953) és a Mussolini végnapjai (1974) között. Ez alatt nemcsak a filmművészet változott meg, hanem a történelemábrázolás is: ma nem elég harcosan baloldali, érzelem fűtötte (s ettől friss) filmet csinálni. Napjaink történelmének bonyolultsága, ellentmondása a múlt ábrázolása esetében is többet követel.

Lizzani ezúttal vitaalapul is szolgáló történelmi rekonstrukciót alkotott. Vállalkozása fél sikerrel járt. Filmje nehézkesen, sőt néhol unalmasan gördülő alkotás. Magát a témát, az ábrázolt tárgyat, a történelmi helyzetet mégis árnyaltabban, érdekesebben eleveníti fel, mint a közhelytanulságokat ünneplő tankönyvek. Mussolini élve vagy halva? Nem mindegy. A németek magukkal cipelnék Berlinig, az amerikaiak bíróság elé állítanák, az olasz ellenállási mozgalom pedig nem jut egységes nézetre. A kommunisták – tartva egy elhúzódó és ravasz politikai sakkjátszmává alakítható bírósági tárgyalástól – az azonnali kivégzés mellett döntenek. Ennek a helyzetnek vannak általános, így napjainkra is vonatkozó tanulságai. Ezért, s nem konzervatív stílusa, lagymatag izgalmai miatt nézhető a film. Meg Rod Steiger kiváló játéka miatt. Az ő egyedül maradt, szánalmas Mussolinije arra döbbenti rá a nézőt, hogy a diktátorok csak addig látszanak törpeségükben is lenyűgöző, sátáni figuráknak, míg hatalom van a kezükben. Amikor már a segédtisztjük is otthagyja őket, megszűnnek létezni. Még a haláluk előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8229