KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Időzavarban

Vaskó Péter

Carl Franklin szereti a kisvárosi jó-rossz zsarukat, akiknek nem csupán a bűnözöktől, de maguktól is meg kell védeniük a vidéki állampolgárokat. Igaz, a helyszín itt nem egy fülledt és romos déli porfészek, mint az Egy rossz lépésben, hanem egy nett kis kaliforniai strandtelepülés (jóval Isten háta előtt), ahol a szimpatikus Whitlock mintarendőr (Denzel Washington) bermudagatyóban és pálmafás ingben vigyáz a helyiek testi-leki jólétére. A jóképű zsaru nem csupán kitüntetést kap, de emellett pompásan kigyúrt izomzattal, saját horgászstéggel és GPS-es személyhívóval rendelkezik, ráadásul érdekelt a kisváros mindkét jó nőjében. Bombajó feleségétől (Eva Mendes, aki kábé úgy néz ki, mint Roger nyúl neje, Jessica) éppen elfelé válik, miközben meleg csákányváltással már egy kollega (Dean Cain – volt Superman) feleségét döngeti. Érezzük, túl sok ez a jóból, és valóban, ki is derül, az új szerető rákos, csak pár hónapja van hátra, svájci gyógykezelése egy kisebb vagyonba kerülne.

Denzelben, a helység kalapácsában megszólal a lélek, és úgy dönt, barátnőmentés céljára „kölcsönveszi” a rendőrségi széfből a bizonyítékként letétbe helyezett drog-pénzt. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy a grál-lovag szerep helyett a balfácánt kapta egy játékban, s nemcsak a pénz tűnt el, de egy kettős gyilkosság gyanúsítottja is lehet, ha nem találja meg időben a rosszfiúkat, időből pedig egyre kevesebb van.

Franklin jól átveri a nézőt: mikor már azt hinnénk, hogy valami melodramatikus katyvaszba rángat minket, csavar egyet a sztorin, meglöki hősét a lejtőn, és megkezdődik a végletekig kicentizett kergetőzés, amiben a hősnek a legváltozatosabb szerves és szervetlen akadályokat kell megpróbálnia még időben legyőzni (fax, printer, mobiltelefon, erkélyrács, főportás, exnej stb.).

Nagyon kellemes, jó tempójú filmről van szó, melyben ráadásul végre egy igazi, zsíros hajú és jófej alkoholista kórboncnok is van, (John Billingsley), pont olyan, amilyennek lennie kell egy kiégett hullaszabásznak (szemben a kurrens tévésorozatok mosolyba hűtött, szikés androidjaival). Emellett a kevés pénzből sokat kihozó film példa lehet a mindenkori pénzre panaszkodó rendezőknek: egy jó filmhez nincs szükség a Titanic költségvetésére, megteszi egy jó forgatókönyv is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1956