KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sirály

Kovács Patrik

The Seagull – amerikai, 2018. Rendezte: Michael Mayer. Szereplők: Saoirse Ronan, Elizabeth Moss, Annette Bening. Forgalmazó: Bontonfilm. 98 perc.

 

Mindig gyanakvásra ad okot, ha az angolszász kultúrkörből érkező direktorok megkísérlik feldolgozni az orosz irodalom remekeit, s valóban: a Háború és béke vagy az Anna Karenina megannyi amerikai és brit adaptációja közül keveset jegyez a filmtörténeti emlékezet. Pedig Tolsztoj művei hálás alapanyagok, hiszen közönségbarát stíluseszközöknek (monumentális díszletezés, felfokozott érzelemábrázolás) biztosítanak tág teret. A drámaiatlan dráma megteremtőjeként is számon tartott Csehov már egészen más eset: színműveit valódi kihívás mozgóképesíteni. Jelzésértékű, hogy kulcsdarabja, a Sirály roppant kevés adaptációt ért meg a tengerentúlon (pedig fél évszázada a színpadi feldolgozások egyik legnagyobb mestere, Sidney Lumet is nekiveselkedett a feladatnak), ezért is figyelmet érdemlő vállalkozás Michael Mayer (Otthon a világ végén, Érettségi) új filmverziója.

Mayer és forgatókönyvírója, Stephen Karam többnyire hűen követik az eredeti cselekményt, s ha mégis módosítanak (ennek legékesebb példája az egyetlen dialógusrészlettel megkurtított, ám ezáltal egészen más súlypontozású zárlat), joggal teszik. Adaptációként viszont a Sirály meglehetősen bátortalan, Csehov műremekéhez képest klasszicizáló. Az orosz írófejedelem következetesen dedramatizál, azaz a konfliktusos helyzetekből kivonja a feszültséget és a tragikumot (ezt szolgálják a szaggatott párbeszédek, az időbeli ugrások, az erőteljes kamarajelleg, valamint a rendhagyó hősábrázolás), Mayer azonban ellentétes késztetések rabja: azáltal, hogy az eredeti dialógusokat kerekebbre, a karaktereket azonosulásra alkalmassá formálja, intim közelségbe hozza az élményt, s végeredményben hagyományos melodrámát farag a Sirályból. A jellegzetesen csehovi témák – az eltékozolt életek, a kisszerű, piócatermészetű jellemek, a fonák művészsors, a vidéki provincializmus – ekként jobbára közhelyekké egyszerűsödnek; a rendező szinte kizárólag a szerelmi sokszögből fakadó bonyodalmakra összpontosít.

Alapvetően dicséretes, hogy az alkotók ragaszkodtak az autentikus tárgyi világhoz – a közegábrázolás elsőrangú, a kosztümök pompásak –, ámde a Sirály könnyűszerrel modernizálható lenne, nemcsak díszleteiben, de kiváltképp tematikájában. Az íróként lánglelkű forradalmár Trepljov (Billy Howle) és a vaskalapos Arkagyina (Annette Bening) művészetfelfogásának különbsége ugyanis egyszerre világít rá univerzális, és mégis égetően korszerű kérdésekre. A színészi játék hullámzó: a Trigorint alakító Jason Statham-klón, Corey Stoll valószínűleg műfajt tévesztett e filmmel, Bening és a Mását megformáló Elizabeth Moss viszont tündökölnek. A Sirály Mayer értelmezésében kissé álmosító, de szórakoztató kamaradarab, mely nyomokban Csehovot is tartalmaz. Egy rugalmasabb szemléletű rendező bizonyára valóban feltámasztotta volna papírsírjából e klasszikust, ám ne legyünk igazságtalanok: nem lehet mindenki Bergman vagy Woody Allen.

Extrák: A Sirály a Tribeca Filmfesztiválon; kérdezz-felelek Annette Bening és Michael Mayer rendező közreműködésével; mozielőzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13918