KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Venom

Huber Zoltán

Venom – amerikai, 2018. Rendezte: Ruben Fleischer. Írta: Scott Rosenberg, Jeff Pinker és Kelly Marcel. Kép: Matthew Libatique. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Tom Hardy (Eddie), Michelle Williams (Anne), Riz Ahmed (Drake), Reid Scott (Dan), Jenny Slate (Skirth). Gyártó: Marvel Entertainment / Columbia Pictures / Avi Arad Productions / Tencent Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 112 perc.

 

A pattanásos, mutáló olvasóknak fejlesztett Pókember legizgalmasabb nemezise a fekete parazita uralta Eddie Brock alakja. A nyáladzó Venom töretlen népszerűségének titka, hogy a fehér ragacsot lövöldöző Peter Parkernél is erőteljesebben reflektál a kamaszkor sötét rettenetére. A jó és rossz oldalon is randalírozó lény a brutális hangulatváltások, a destruktív vágyak és a nagybetűs éhség karaktere, morbid vagánysággal és irigylésre méltó magabiztossággal vonzóvá téve.

Az izgalmas figura a kézenfekvő tinifilmtől a testrablós horroron át a vérbő szatíráig sokféle feldolgozást elbírna, ám a Marvel felbukkanó logója nem hagy kétséget a csapásirányt illetően. Igaz, a mainstream képregényfilmek kremlinológusai feljegyezhetnek néhány fontos apróságot. Kevesebb a rajongósimogatás és elmarad a romboláspornó, a jogokat birtokló Sony pedig egyelőre nem csatornázza be a karaktert a piros testvér központi univerzumába.

A film sok időt szán a szereplők előtörténeteire és minden ízében a régi vágású hibrid akciókat idézi, csak épp nem a jó értelemben. A B-filmes hangulatokat a vad szertelenség helyett a következetlen cselekmény- és karakterépítés szavatolja. A sztori ide-oda ugrál a légből kapott fordulatok között és erővel próbál érdekes lenni, kevés sikerrel. A Zombieland sikerreceptjét újrázni most is képtelen Ruben Fleischer a második félidőben talál csak rá a poénokra, a legtöbb ziccerét sorra kihagyja. A messiás-komplexusos gonosz Elon Musk alteregójaként működne, a bukott újságíróba bújó szupererő pedig a sajtó jelenlegi helyzetére reflektálna, de egy képregény-licensz ma túl értékes nyersanyag a merészebb kilengésekhez. A gyártó parazitaként szívná ki a stábból az invenciót, az elvárt óvatosság azonban bénító. Egyedül Tom Hardy hozza a lehengerlő intenzitását és túlnyomórészt rajta múlik, hogy a film többé-kevésbé szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13863