KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Madame

Vajda Judit

Madame – francia, 2017. Rendezte és írta: Amanda Sthers. Kép: Régis Blondeau. Zene: Matthieu Gonet. Szerepők: Toni Collette (Anne), Harvey Keitel (Bob), Rossy de Palma (Maria), Michael Smiley (David). Gyártó: LGM Productions / Made in PM. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc.

Amikor gazdagéknál váratlanul beállít a tékozló fiú, tizenhárman lennének a vacsorán, ami balszerencsét hoz, ezért a ház úrnője a házvezetőnőt is asztalhoz ülteti. A kikupált spanyol bevándorlóról ráadásul a fiú elhíreszteli, hogy arisztokrata örökösnő, aki titkolja származását. Mindehhez hozzátéve, hogy egy Párizsban élő amerikai házaspár otthonában járunk, így a kulturális különbségekből eredő poénok is adottak, biztosak lehetnénk benne, hogy kacagtató bohózat vár ránk. Amanda Sthers író-rendező mégis úgy döntött, inkább romkomot kanyarít a sztoriból, ezért főhősnőnket, Mariát összehozza azzal az angol műkereskedővel, aki a vacsorán mellette ült. A helyzetkomikumot fokozza, hogy a férfi biztosítja róla a nőt: nem zavarja a származása – csakhogy az udvarló a titkolt nemességet, Maria pedig a titkolt cselédséget érti alatta. Hogy az érzelmeknek tétje is legyen, a cselekményt némi osztályharccal is megbolondítják. Legutóbb szintén egy francia szerelmesfilmben, a Szerelem a hatodikonban láthattuk azt az innen nézve valószínűtlen helyzetet, hogy a modern Európában is létezik úr és szolga, akik közt éles a határvonal. Ezt kihasználva a Madame eseményeit elindító úrnő nem győzi emlékeztetni rá Mariát, hogy cselédként semmi esélye a boldog szerelemre az előkelő angol úrral – és megpróbál tenni is ennek érdekében.

Aki akár egyetlen Almodóvar-filmben is látta Rossy de Palmát, bizton megkedvelte. Itt sokkal kevésbé excentrikus szerepben tűnik fel, ám az általa alakított főhősnő a film egyetlen szeretnivaló karaktere, így ezúttal sem nehéz szimpatizálni vele. A baj csak az, hogy a végére az alkotók úgy döntenek, hagyják a szerelmi történetet, és inkább egy nő felszabadulásáról mesélnek – de mivel addig nem erre koncentráltak, a néző kicsit megvezetve érzi magát, a befejezés pedig így, legyen bármennyire is felemelő, elég kurtán-furcsán sikerül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13460