KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Psyché

Gelencsér Gábor

Magyar, 1980. Rendezte: Bódy Gábor. Szereplők: Patricia Adriani, Udo Kier, Cserhalmi György. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 261 perc.

 

A Psyché korát megelőző – és nem utolsó sorban saját korát meghazudtoló mű. Bódy még az analóg technika idején kitalálta mindazt, amit majd a video- és digitális technika fog tökéletesíteni (s amelynek jelentőségét elsőként ismerte fel, ahogy ezt a halála évében készült, az extrák között helyet kapó beszélgetés is bizonyítja). Előfutára a néhány évvel később kibontakozó új érzékenységnek: az irányzat fő művét, a Kutya éji dalát szintén ő forgatja le, az új narrativitás koncepciójával pedig annak legfőbb teoretikusa lesz. De tágabb, európai kontextusban a rendező a posztmodern film megalapozójának is tekinthető, olyan nemzetközi hírű alkotók kortársaként, mint Peter Greenaway vagy Derek Jarman. Hozzá kell ehhez tenni, hogy az irodalmi alapmű, Weöres Sándor 1972-ben megjelent verses regénye, valós és fiktív idézetkollázsával, a (ki)talált dokumentumokat többszörös keretbe helyező önreflexiójával, játékos mimikrijével legalább ennyire korát megelőző, a posztmodern prózafordulat felé mutató alkotás. S a Psyché ugyanakkor 1980-ban, az éppen kibontakozó új akadémizmus idején (a Mephistóval párhuzamosan) születő, a DVD-n található teljes változatában majd’ négy és fél órás nagyköltségvetésű szuperprodukció, amelyet egy, addig a Balázs Béla Stúdióban dolgozó kísérleti filmes jegyez (s aki egyébként az experimentalizmushoz mindvégig ragaszkodik, mint ezt a másik extra tartalom, a Psyché évében keletkező Mozgástanulmányok tanúsítja). Ráadásul operatőre az a Hildebrand István, aki korábban a népszerű történelmi filmek, elsősorban a Várkonyi-féle Jókai-adaptációk mestereként vált ismertté, s aki most végre szabadon élheti ki képalkotói kreativitását. A mellékszerepekben pedig felvonul a korabeli félnyilvános kulturális szcéna színe-java, Pilinszkytől Erdély Miklósig.

Hogyan jöhetett létre ez a Kádár-korszak szürke ege alatt? Miképpen keletkezhetett akkortájt egy ennyire, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt színes, nonkonformista, szabálytalan, provokatív film? Nos, a zavarba ejtő újabb információk nyomán adódhatnak nem kevésbé ellentmondásos válaszok, az viszont továbbra sem kétséges, hogy a Psyché töretlenül őrzi szabad és felforgató szellemét.

Mivel? – vetődik fel az újabb kérdés. Az analóg technikai trükkök ma már talán olyannak hatnak, mintha filmmúzeumban járnánk, s egy régi képrögzítési korszak gazdag illusztrációs anyagára csodálkoznánk rá. A film 88 éves operatőrének közreműködésével készült digitális felújításnak köszönhetően valóban csodás dolgokat láthatunk. A múzeumi látványossággal szemben viszont a Psyché történelemfilozófiája és emberképe ma is érvényes, izgalmas és elgondolkodtató. Bódy, ahogy korábbi és későbbi munkáiban, a kettő „egymásra fényképezésében” képes a magyar történelem és társadalom alakulását egyetemes értelmezői dimenzióba helyezni, márpedig ez igen kevés rendezőnknek sikerült. Történelemfilozófiája a magyar polgári progresszió másfélszázados küzdelmét fogja át a felvilágosodás korától a fasizmus megjelenéséig (s ezzel kongeniálisan kitágítja az eredeti weöresi mű idődimenzióját). E nagyszabású víziót hasonló léptékű, mitizált szereplők történeteként meséli el, akiket nemcsak az avat különlegessé, hogy százötven év alatt sem öregszenek meg, hanem az is, hogy karakterük az örök emberi létezés alapeszméit testesíti meg: Psyché a szerelem és a szabadság, Nárcisz a szellem és a zártság, Zedlitz báró az anyagi világ és a rend eszméjét. Az ő archetipikus – s ily módon műfaji mintázatot öltő – szerelmi háromszögtörténetükre íródik, jobban mondva vetítődik rá a magyar történelem legnagyobb formátumú, ígéretes, fényes korszaka. Avagy megfordítva: személyes történetük – amint ezt Psyché és Zedlitz szerelmi jelenete képileg megfogalmazza – a világmindenség színpadán bonyolódik.

A Psyché ezt a korszakot és ezt a fajta szellemi és kulturális dimenziót állította saját korával szembe. S ez az ellenpont és nagyságrend mintha még ma is aktuális lenne…

Extrák: Bódy Gábor: Mozgástanulmányok (1880–1980) (1980, 18 perc); Bonta Zoltán: Kinematográfus a videográfiáról (Bódy Gábor és Walter Gramming beszélgetése) (1985, 38 perc)

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13350


előző 1 következőúj komment

orbus#1 dátum: 2019-01-08 22:46Válasz
"S ez az ellenpont és nagyságrend mintha még ma is aktuális lenne…"

Mintha? Az ilyen mintházva mórikáló üzengetősdire már Kádár alatt sem volt szükség. Ez utoljára Ceausescu alatt dívott.