KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amy – Az Amy Winehouse sztori

Forgács Nóra Kinga

Amy – brit, 2015. Rendezte: Asif Kapadia. Kép: Matt Curtis. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Amy Winehouse, Mitch Winehouse, Raye Cosbert, Blake Fielder, Juliette Ashby. Gyártó: On The Corner Films / Universal Music. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 127 perc.

 

Asif Kapadia a Sennáért elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó BAFTA-díjat, a 27 évesen elhunyt, hatszoros Grammy-díjas dalszerző-énekesnőről szóló Amy – Az Amy Winehouse sztori című újabb egészestés munkája pedig már Cannes-ban debütált, versenyen kívül. A film éppúgy „médiaszereplővé” vált, ahogy maga Amy Winehouse, a 127 perces alkotás azonban nem szenzációs leleplezésekre pályázik, hatásvadász eszközökkel is igen visszafogottan él, célja a lehető legempatikusabb módon, visszatekintő pozícióból megrajzolni egy ember portréját. Kapadia és stábja elképesztő mennyiségű archív videó- és képanyagot, a filmhez barátokkal, családtagokkal, munkatársakkal felvett több száz órányi interjú hangját szerkeszti egésszé, ebben maga Amy tűnik a legnagyobb segítségnek, aki nem csak a színpadon, hanem a baráti felvételeken is tökéletes szereplő, személyes hangú dalszövegeivel pedig kulcsokat ad a narratíva felépítéséhez.

De ki is ez az ember, mi is ez a történet? A film első fele sikerültebb, precízen, az érzelmi bevonódásnak is helyet adva gyűjti össze egy személyiség motívumait és vezet el arra a peremre, amikor a szeretetvágy és a tehetség kiteljesítésének drive-ja az otthonra-társra lelés és a világhír felé nyit éppen kaput, miközben a depresszió, az étkezési zavarok, a függőségek és a hírnévben megtapasztalt magány elkezdik átvenni a főszerepet. A második, nagyjából egy óra kaotikusabb, fogynak a baráti videók, eluralkodnak a kommerciális felvételek, egyre több az utólagos felismerést hordozó megszólalás. A sztori lezártsága és a felelősség kiterjesztése teszi felkavaróvá a filmet. Vajon volt-e olyan pont, mikor közbe lehetett volna avatkozni, volt-e olyan személy, aki közbe tudott volna? Az élet tanít meg arra, hogy hogyan kell élni, ha elég sokáig kihúzod – Tony Bennett megkésett üzenete egyszerre szól post mortem Amynek, a történet életben maradt szereplőinek és a nézőnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12349