KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Film által homályosan Holocaust, a tanúk tekintete
• N. N.: Magyar dokumentumfilmek a Holocaustról
• Schubert Gusztáv: Pokolkép Holocaust egyenes adásban
• Székely Gabriella: Filmjeim fejszecsapások Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Bori Erzsébet: Kora bánat Torzók
• Tamás Amaryllis: Amrita Sher-Gil Beszélgetés Sára Sándorral
TELEVÍZÓ
• Bakács Tibor Settenkedő: Mátrixon innen és túl Valóságshow
• Spiró György: Az ötödik A lengyel testvér
• Kriston László: Formatált valóság Bár
• Zachar Balázs: Magyar reality
• Ardai Zoltán: Modernek közt Első generáció
• Bodolai László: Ahol a törpék táncolnak Esküvői videók

• Varró Attila: Sztárválasztás Hollywoodi renitensek
• Vágvölgyi B. András: www.self-image.com Wilder, Wenders, Waters
• N. N.: John Waters a Filmvilágban
• Nemes Gyula: Cseh álmoskönyv Karel Vachek
• Antal István: Kísérlet az élet Cseh avantgarde
• Éles Márta: Miként ragadjuk meg az igazságot? Beszélgetés Wojciech Marczewskivel
ANIMÁCIÓ
• Elekes Györgyi: Európai vonal-kód Annecy
• Dizseri Eszter: A légy röpte Beszélgetés Rofusz Ferenccel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Angyalok és kutyák Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Játékos szenvedély Macerás ügyek
• Ágfalvi Attila: Kiszámított vadság Vademberek
• Báron György: Szponzorfilm Üvegtigris
KÖNYV
• Kelecsényi László: Szociológiai filmtükör Bíró Gyula: A magyar film emberképe
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Belphégor
• Csantavéri Júlia: Pad a parkban
• Takács Ferenc: Liam
• Ádám Péter: Szerelmes Thomas
• Mátyás Péter: Neveletlen hercegnő
• Mátyás Péter: Corelli kapitány mandolinja
• Korcsog Balázs: Kémkölykök
• Varró Attila: Bízd a hackerre!
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tömegnyár

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Baráti kör

Csejdy András

 

A latintanárom mondta, mikor kellemes karácsonyi ünnepeket kívánt neki az osztály, hogy kellemes a lábvíz, édes gyerekeim, az ünnep vagy boldog, vagy semmilyen. Latinul speciel sohase tanultam meg, a karácsony viszonylag boldog, vagy semmilyen, lábvizet nem veszek, viszont megtanultam értékelni, ha valami legalább kellemes. Esték, teszem azt, a mostani vénasszonyos nyárutó, néha egy film. A Baráti kör például. Három ír kisvárosi lyánykáróm szól a történet, osztálytársak és barátnők, az egyik árva, a másik molett, a harmadik gyönyörű és nagyravágyó. Halljuk a narratív flashbackben a mesemondó hangját, amint pár röpke percben felskicceli azt az 1949-es társadalmi, családi hátteret, amelyhez a regényírónak gyaníthatólag százoldalak kellettek, hogy aztán ügyes húzással és huszáros vágással az egyetemi tanulmányok megkezdésétől beszélje el, miként alakul az életük az ötvenes évek vége felé, Dublinben. Lehet, hajmeresztő állítás, mégis megkockáztatom: alapvetően ugyanúgy, mint Budapesten. Mert igaz, hogy itthon szorgos kőműves kezek retusálták a golyóütötté házfalakat és börtönudvarokon hóhérok szolgáltatták a népköztársaság igazát, a kortárs generáció nagyja mégis leginkább azzal volt elfoglalva, hogyan veszíthetné már el a szüzességét, milyen ruhát vegyen fel a szalagavató bálra és mennyit vigyen tovább vagy/és tagadjon meg szüleik világából. Hogy milyen történelmietlen ez a párhuzam és faramuci a hasonlat, onnan is kiderül, hogy ott a mozik a Rakpartont adták meg a Haragban a világgalt, az arisztokrata dandynek képes házassági magazinból választott tehetős mátkát a család, és a lázadás vallási, legfőképpen pedig szexuális természetű volt. Mindazonáltal ez a szentimentális történet annyira plasztikus, megformált, olyan zökkenőmentes és stílben tartott, hogy Európa másik, szerencsétlenebb peremén is, évtizedek múltán akár magára vonatkoztathatja a néző. Ami szerintem becsületes teljesítmény. A film különben nem egy nagy durranás. Mert az akció, ez pedig kellemes. És a maga nemében hibátlan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1691