KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mesterdetektív

Tüske Zsuzsanna

Sleuth – amerikai, 2007. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Harold Pinter, Anthony Shaffer. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Michael Caine (Wyke), Jude Law (Tindle). Gyártó: Sony Pictures Classics / Castle Rock Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 88 perc.

 

A remake-jelenség idén is megtalált egy szunnyadó klasszikust, a Mesterdetektívet, amelynek felzavarásáért Kenneth Branagh vállalta a felelősséget. Az 1972-es alkotás Anthony Shaffer (Téboly) színdarabjának filmes adaptációja volt, amihez afféle ikerdarab is született Ira Levin tollából 1978-ban, Halálcsapda címen – ennek motívumkészletéből a Branagh-féle változatba is bőven jutott, különös tekintettel a szerelmi háromszög kifordítására. A filmtriász csúcsán tagadhatatlanul Michael Caine áll, ugyanis a hasonló alapszituáció, a macska-egér játék, a filmen kívüli-belüli szerepcserék mellett a sűrű szövésű reflexiós hálóban mindhárom alkalommal fennakadt neki egy főszerep.

Cserék tekintetében az idei változat sem hagy hiányt, ezúttal Caine játssza az idősödő, önimádó írót, Andrew Wyke-ot (az eredeti verzióban Laurence Olivier), Jude Law pedig az ellenállhatatlan fodrász-színész, Milo Tindle szerepében immár a második alkalommal (Alfie) kap lehetőséget arra, hogy nagy tekintélyű kollégájának ifjúkori alteregójaként jelenjen meg a vásznon. Az alkotók megőrizték a kamaradarab alaphelyzetét, amelyben Wyke ajánlatot tesz felesége szeretőjének, Tindle-nek: biztosítási csalás céljából lopja el a családi házban elrejtett ékszereket, cserébe övé lenne a vagyon egy része, és persze a nőt is megkapná. A kétfelvonásosból azonban hamar kiderül, hogy férfitársaságban gyorsan változnak a szerepek és indítékok, a csapdákhoz vezető út pedig színjátékkal és megalázással van kikövezve.

Az új Mesterdetektív külső jegyeit tekintve jelentős a változás: az intarzia és a faburkolat minimalista formákra, geometrikus vonalakra, a nosztalgikus fényképek hideg képernyőkre cserélődnek, az asszony festett portréja helyett jelzésszerű, arctalan próbababa áll, a kacagó-zenélő csetreszek panoptikumát pedig a modern technika játékszerei váltják fel, így Branagh keze alatt a játéktér kiüresített, abszrakt színházzá fagy. Ezzel bizonyos szempontból az eredeti darab leghívebb adaptációját teremti meg, filmje végül mégsem lesz több, mint kiegészítő anyag a két klasszikus mellett – a hivalkodó jelmez ellenére is csak mellékszereplő marad a remake-ek színpadán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9226